Fondare 25068 Risultati per: És
Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtõzöl el a szükség idején? (Zsoltárok könyve 10, 1)
A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltõl, amit az kieszelt. (Zsoltárok könyve 10, 2)
A bûnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat: (Zsoltárok könyve 10, 3)
Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tûnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét. (Zsoltárok könyve 10, 5)
Így beszél szívében: "Nemzedékeken át nem ingok meg soha." (Zsoltárok könyve 10, 6)
Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtõzik. (Zsoltárok könyve 10, 7)
A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi. (Zsoltárok könyve 10, 8)
Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sûrûben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt. (Zsoltárok könyve 10, 9)
Figyel, rejtõzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának. (Zsoltárok könyve 10, 10)
Ezt mondja szívében: "Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek." (Zsoltárok könyve 10, 11)
De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola. (Zsoltárok könyve 10, 14)
Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földbõl alkotott, ne rettegjen többé soha. (Zsoltárok könyve 10, 18)