Fondare 25068 Risultati per: És
Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhõket verné is a feje, (Jób könyve 20, 6)
akárcsak a ganéj, eltûnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett. (Jób könyve 20, 7)
Mint álom eltûnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. (Jób könyve 20, 8)
Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti, (Jób könyve 20, 12)
s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja, (Jób könyve 20, 13)
beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében. (Jób könyve 20, 14)
Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testébõl az Isten újra kihajtja. (Jób könyve 20, 15)
Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz. (Jób könyve 20, 16)
Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá. (Jób könyve 20, 22)
Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporesõ. (Jób könyve 20, 23)
A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyûségek, (Jób könyve 20, 25)
eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tûz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában. (Jób könyve 20, 26)