Fondare 25068 Risultati per: És
Júda így szólt testvéreihez: "Milyen elõnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? (Teremtés könyve 37, 26)
Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk." Testvérei hallgattak rá. (Teremtés könyve 37, 27)
Amikor tehát a midiánita kereskedõk elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedõknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. (Teremtés könyve 37, 28)
Amikor Ruben késõbb ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, (Teremtés könyve 37, 29)
visszament testvéreihez és így szólt: "A fiú már nincs ott, mitévõ legyek?" (Teremtés könyve 37, 30)
Õk azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. (Teremtés könyve 37, 31)
Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: "Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?" (Teremtés könyve 37, 32)
Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípõje köré és hosszú ideig gyászolta fiát. (Teremtés könyve 37, 34)
Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta õt az apja. (Teremtés könyve 37, 35)
Ebben az idõben Júda elköltözött testvéreitõl, és sátrát egy Hira nevû adullámi embernél ütötte fel. (Teremtés könyve 38, 1)
Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt. (Teremtés könyve 38, 2)
Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. (Teremtés könyve 38, 3)