Fondare 25068 Risultati per: És

• De az asszony áldott állapotba került, és az Elizeus által megnevezett idõben fiút szült. (Királyok II. könyve 4, 17)

• Fogta hát és anyjához vitte. Délig ölében feküdt, aztán meghalt. (Királyok II. könyve 4, 20)

• Erre fölment, Isten embere ágyára fektette, rázárta az ajtót és kiment. (Királyok II. könyve 4, 21)

• Aztán hívatta férjét és kérte: "Küldj ide nekem egy szolgát és egy nõstényszamarat! Elmegyek Isten emberéhez, s hamarosan vissza is térek." (Királyok II. könyve 4, 22)

• Ezzel fölnyergelte a szamarat és megparancsolta a szolgának: "Hajts gyorsan, s ne hagyj fel az ügetéssel, míg nem szólok neked!" (Királyok II. könyve 4, 24)

• Rajta, fuss eléje és kérdezd meg tõle: Jól vagy? Jól van a férjed? Jól van a fiú?" (Királyok II. könyve 4, 26)

• Akkor (az asszony) így szólt: "Hát kértem én fiút uramtól? Nem azt mondtam inkább: Ne ébressz bennem csalóka reményeket?" (Királyok II. könyve 4, 28)

• Erre így szólt Gechaszihoz: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe botomat, és menj el! Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha valaki köszönt, ne viszonozd. Aztán tedd botomat a fiú arcára." (Királyok II. könyve 4, 29)

• A fiú anyja azonban így szólt: "Úgy igaz, ahogy az Úr él és úgy igaz, amint te élsz: nem tágítok!" Erre elindult és követte. (Királyok II. könyve 4, 30)

• Gechaszi azonban elõrement és a fiú arcára tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az életnek. Visszafordult hát, eléje ment és jelentette: "Nem ébredt fel a fiú!" (Királyok II. könyve 4, 31)

• Bement, magára zárta az ajtót és az Úrhoz könyörgött. (Királyok II. könyve 4, 33)

• Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett. (Királyok II. könyve 4, 34)