Fondare 25068 Risultati per: És
Amikor Dávid Jeruzsálemben a királyi palotába ért, Dávid fogta tíz ágyasát, akiket a palota õrizetére ott hagyott, és egy külön házba vitette õket. Gondoskodott róluk, de többé nem közeledett hozzájuk. Így éltek haláluk napjáig bezárva, egész életükön át özvegyen. (Sámuel II. könyve 20, 3)
Erre Dávid így szólt Abisájhoz: "Bichri fia, Seba még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absalom. Vedd hát magad mellé urad embereit és vedd üldözõbe, nehogy elérje valamelyik megerõsített várost és megmeneküljön elõlünk." (Sámuel II. könyve 20, 6)
Így kivonultak Abisáj vezérletével Joáb, a kereták és a peleták, meg az összes bajnok. Kivonultak Jeruzsálembõl, hogy üldözõbe vegyék Bichri fiát, Sebát. (Sámuel II. könyve 20, 7)
Amikor Gibeon határában a nagy kõnél megálltak, szembe jött velük Amaza. Joáb azt a köntösét viselte, amelyet hadakozáshoz szokott; erre föl volt csatolva a kardja, a derekán összefûzve a hüvelyével, de kicsúszott belõle és leesett. (Sámuel II. könyve 20, 8)
Joáb megkérdezte Amazától: "Jól vagy, testvérem?" Közben Joáb a jobb kezével megfogta Amazát a szakállánál fogva, mintha meg akarná ölelni. (Sámuel II. könyve 20, 9)
Amaza azonban nem vetett ügyet Joáb kezében a kardra. Így ez beledöfte, úgyhogy a belsõ része kifordult a földre. Meghalt, a második szúrásra már nem volt szükség. Ezután Joáb és testvére, Abisáj folytatták Bichri fiának, Sebának az üldözését. (Sámuel II. könyve 20, 10)
Joáb egyik embere Amaza mellett maradt és kihirdette: "Aki Joábot kedveli, s aki Dáviddal tart, az kövesse Joábot!" (Sámuel II. könyve 20, 11)
Amaza ott feküdt vérében az út közepén. Amikor azonban az ember észrevette, hogy mindenki megáll, letolta az útról a mezõre Amazát, és rávetett egy köntöst, mert aki csak a közelébe ért, az mind látni akarta és megállt. (Sámuel II. könyve 20, 12)
Ez sorra járta Izraelnek minden törzsét egészen Abel Bet-Maacháig, és a Bichri nemzetségbõl valókat is mind... Összegyûltek és követték. (Sámuel II. könyve 20, 14)
De amazok Abel Bet-Maachában körülzárták, és töltést is emeltek a várossal szemben, amely a külsõ falig ért. Aztán az egész sereg, amely Joábbal volt, nekiállt árkokat ásni, hogy a fal leomoljon. (Sámuel II. könyve 20, 15)
De egy okos asszony, aki az elõfalon tartózkodott, lekiáltott a városból: "Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Joábnak: Gyere ide, beszédem volna veled!" (Sámuel II. könyve 20, 16)
Oda is ment hozzá és az asszony megkérdezte: "Joáb vagy?" "Igen" - felelte. Erre azt mondta neki: "Hallgassd meg szolgálód szavait!" "Hallgatom" - válaszolta. (Sámuel II. könyve 20, 17)
