Fondare 25068 Risultati per: És
Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebbõl a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. (Józsue könyve 8, 27)
Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kõhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll. (Józsue könyve 8, 29)
ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekbõl való oltárt. Ezen égõáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát. (Józsue könyve 8, 31)
Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt. (Józsue könyve 8, 32)
Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzsébõl való papok elõtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét elõször megáldani. (Józsue könyve 8, 33)
Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint. (Józsue könyve 8, 34)
Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége elõtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élõ idegeneket. (Józsue könyve 8, 35)
Amikor ezt meghallották azok a királyok, akik a Jordánon túli hegyvidéken voltak, a síkságon és a Nagy-tenger egész partvidékén, egészen Libanonig, a hetita, az amorita, a kánaáni, a perizita, a hivvita és a jebuzita, (Józsue könyve 9, 1)
szövetkeztek egymással, hogy közös erõvel harcoljanak mind Józsue és Izrael ellen. (Józsue könyve 9, 2)
Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival, (Józsue könyve 9, 3)
azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlõkkel. (Józsue könyve 9, 4)
A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott. (Józsue könyve 9, 5)
