Fondare 25068 Risultati per: És

• Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! (Második Törvénykönyv 32, 5)

• Ezzel fizettek az Úrnak, Te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtõd? Hûséges Isten, ment minden álnokságtól, Létet adott neked és életben tart! (Második Törvénykönyv 32, 6)

• Emlékezzél a rég letûnt napokra, Vedd fontolóra az esztendõket nemzedékrõl nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, õk majd elbeszélik! (Második Törvénykönyv 32, 7)

• Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. (Második Törvénykönyv 32, 8)

• Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. (Második Törvénykönyv 32, 9)

• A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védõn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát. (Második Törvénykönyv 32, 10)

• Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza. (Második Törvénykönyv 32, 11)

• Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szõlõ vére, a mámorító ital. (Második Törvénykönyv 32, 14)

• Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. (Második Törvénykönyv 32, 15)

• Így szólt: Elrejtem elõlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hûség. (Második Törvénykönyv 32, 20)

• Nem létezõ istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem õket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bõszítem õket. (Második Törvénykönyv 32, 21)

• Haragomban lángra lobban a tûz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját. (Második Törvénykönyv 32, 22)