Fondare 25068 Risultati per: És
intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsõséges országába. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 12)
Mert ti, testvéreim, követõi lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Krisztus Jézusban vannak. Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektõl, amit õk a zsidóktól, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 14)
akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten elõtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 15)
Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bûneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 16)
Testvérek, mi egy idõre elszakadtunk tõletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sõt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 17)
Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus elõtt, eljövetele napján, ha nem ti? (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 19)
Igen, ti vagytok dicsõségünk és örömünk. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 20)
s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerõsítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 2)
nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek az üldöztetéseknek közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez rendeltetésünk. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 3)
Így is történt, amint tudjátok. Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekrõl: Vajon a kísértõ nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba? (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 5)
Timóteus éppen most tért vissza tõletek, és jó hírt hozott nekünk hitetek, szeretetetek felõl, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sõt szeretnétek látni minket, mint ahogy mi is titeket. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 6)
A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 7)
