Fondare 25068 Risultati per: És
Ezért ingereltek haragra kezetek mûvével, meg azzal, hogy idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek és ahol letelepedtetek? Így bizony a saját vesztetekre törtök, és átok meg gúny tárgya lesztek a föld minden népe elõtt. (Jeremiás könyve 44, 8)
Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek? (Jeremiás könyve 44, 9)
Mind a mai napig sem bánatot, sem félelmet nem érez senki; nem tartják meg törvényemet és rendeleteimet, amelyeket elétek és atyáitok elé tártam. (Jeremiás könyve 44, 10)
Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát. (Jeremiás könyve 44, 11)
Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtõl, a legkisebbtõl a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. (Jeremiás könyve 44, 12)
Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt. (Jeremiás könyve 44, 14)
Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz: (Jeremiás könyve 44, 15)
"Egyáltalán nincs szándékunkban, hogy engedelmeskedjünk annak a szózatnak, amelyet az Úr nevében intéztél hozzánk, (Jeremiás könyve 44, 16)
sõt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynõjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és fõembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk. (Jeremiás könyve 44, 17)
De amióta abbahagytuk, hogy tömjénáldozatot és italáldozatot mutassunk be az ég királynõjének, mindenben hiányt szenvedünk, sõt, kard és éhínség által kell elpusztulnunk." (Jeremiás könyve 44, 18)
Az asszonyok is közbeszóltak: "Amikor bemutatjuk a tömjénáldozatot az ég királynõjének és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, azt gondolod, hogy a férjünk tudta nélkül készítünk neki - az õ képmásával díszítve - kalácsot, és öntjük ki az italáldozatot?" (Jeremiás könyve 44, 19)
Jeremiás ekkor így szólt az egész néphez, a férfiakhoz, asszonyokhoz és mindazokhoz, akik az elõbbi választ adták neki: (Jeremiás könyve 44, 20)
