Fondare 25068 Risultati per: És
Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belõle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost. (Jeremiás könyve 37, 10)
Amikor a káldeusok serege a fáraó seregének fenyegetésére abbahagyta Jeruzsálem ostromát, (Jeremiás könyve 37, 11)
Jeremiás elindult Jeruzsálembõl, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között. (Jeremiás könyve 37, 12)
"Nem igaz - válaszolta Jeremiás -, nem szököm a káldeusokhoz." De Jirija nem hallgatott Jeremiásra, hanem megragadta és a fõemberek elé vitte. (Jeremiás könyve 37, 14)
Egyszer Cidkija király érte küldött, majd a palotájában titokban kihallgatta a király. "Van-e valami üzenete az Úrnak?" - kérdezte. "Van - felelte Jeremiás és hozzátette -, Babilon királyának kezére kerülsz." (Jeremiás könyve 37, 17)
Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: "Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél? (Jeremiás könyve 37, 18)
Hol vannak a prófétáitok, akik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen? (Jeremiás könyve 37, 19)
Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jehonatan írnok házába, nehogy meghaljak ott!" (Jeremiás könyve 37, 20)
Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az õrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütõk utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az õrség udvarában. (Jeremiás könyve 37, 21)
Akkor Mattan fia, Sefatja, Paschur fia, Gedalja, Selemja fia, Juchal és Melkija fia, Paschur meghallotta azt a szózatot, amelyet Jeremiás ezekkel a szavakkal intézett az egész néphez: (Jeremiás könyve 38, 1)
"Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az mind kard, éhínség vagy döghalál áldozata lesz; aki azonban elmenekül és megadja magát a káldeusoknak, élni fog, zsákmányul kapja életét, és így életben marad. (Jeremiás könyve 38, 2)
Ezek a vezetõ emberek így szóltak a királyhoz: "Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szánt szándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sõt, az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását." (Jeremiás könyve 38, 4)
