Fondare 25068 Risultati per: És
Már-már úgy látszott, hogy Menelausz elveszett, de akkor fölajánlott Dorimenesz fiának, Ptolemeusznak egy nagy összeget azzal, hogy nyerje meg vele a királyt. (Makkabeusok II. könyve 4, 45)
Ptolemeusz félrehívta a királyt egy csarnokba, mintha csak felfrissülésre volna szüksége, és rábírta szándéka megváltoztatására. (Makkabeusok II. könyve 4, 46)
Így fölmentette Menelauszt, minden bajnak szerzõjét. Ugyanakkor azokat a szerencsétleneket, akiket még a szkita bírák is ártatlannak minõsítettek és fölmentettek volna, ha ügyüket eléjük viszik, halálra ítélte. (Makkabeusok II. könyve 4, 47)
Így ezeknek az embereknek, akik a városért, a népért és a szent edényekért síkra szálltak, azon nyomban el kellett szenvedniük az igazságtalan ítéletet. (Makkabeusok II. könyve 4, 48)
Ezen még a tirusziak is fölháborodtak, és díszes temetést rendeztek nekik. (Makkabeusok II. könyve 4, 49)
Ami Menelauszt illeti, a hatalmasok kapzsisága folytán megmaradt hivatalában. Egyre elvetemültebbé vált, és ádáz üldözõje lett honfitársainak. (Makkabeusok II. könyve 4, 50)
Ebben az idõben készítette elõ Antiochusz Egyiptom elleni második hadjáratát. (Makkabeusok II. könyve 5, 1)
Történt, hogy negyven napon át levegõben száguldó, aranyba öltözött lovasokat és századonként felsorakozott, felfegyverzett sereget láttak az egész városban. (Makkabeusok II. könyve 5, 2)
A lovasok csatasorban álltak, s mindkét irányban támadtak és védekeztek. Lendültek a pajzsok, lándzsából egész erdõ volt, a nyilak repültek, az aranypáncélok csillogtak, s volt mindenféle vért. (Makkabeusok II. könyve 5, 3)
Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó elõjelnek bizonyuljon. (Makkabeusok II. könyve 5, 4)
De egy hamis hír is elterjedt Antiochusz haláláról. Erre Jázon összeszedett nem kevesebb, mint ezer férfit, és hirtelen rajtaütött a városon. A katonákat visszaszorították a falakra, s végül elfoglalták a várost. Menelausz a várba menekült. (Makkabeusok II. könyve 5, 5)
Jázon azonban kíméletlen mészárlást vitt végbe honfitársai körében; nem gondolt arra, hogy a saját törzse tagjain aratott gyõzelem a legnagyobb szerencsétlenség. Inkább úgy tûnt, mintha ellenségtõl szedne zsákmányt, nem pedig a saját népe fiaitól. (Makkabeusok II. könyve 5, 6)