1. ab Omnipotente non sunt abscondita tempora qui autem noverunt eum ignorant dies illius
2. alii terminos transtulerunt diripuerunt greges et paverunt eos
3. asinum pupillorum abigerunt et abstulerunt pro pignore bovem viduæ
4. subverterunt pauperum viam et oppresserunt pariter mansuetos terræ
5. alii quasi onagri in deserto egrediuntur ad opus suum vigilantesque ad prædam præparant panem liberis
6. agrum non suum demetunt et vineam ejus quem vi oppresserunt vindemiant
7. nudos dimittunt homines indumenta tollentes quibus non est operimentum in frigore
8. quos imbres montium rigant et non habentes velamen amplexantur lapides
9. vim fecerunt deprædantes pupillos et vulgum pauperem spoliaverunt
10. nudis et incedentibus absque vestitu et esurientibus tulerunt spicas
11. inter acervos eorum meridiati sunt qui calcatis torcularibus sitiunt
12. de civitatibus fecerunt viros gemere et anima vulneratorum clamavit et Deus inultum abire non patitur
13. ipsi fuerunt rebelles luminis nescierunt vias ejus nec reversi sunt per semitas illius
14. mane primo consurgit homicida interficit egenum et pauperem per noctem vero erit quasi fur
15. oculus adulteri observat caliginem dicens non me videbit oculus et operiet vultum suum
16. perfodit in tenebris domos sicut in die condixerant sibi et ignoraverunt lucem
17. si subito apparuerit aurora arbitrantur umbram mortis et sic in tenebris quasi in luce ambulant
18. levis est super faciem aquæ maledicta sit pars ejus in terra nec ambulet per viam vinearum
19. ad nimium calorem transeat ab aquis nivium et usque ad inferos peccatum illius
20. obliviscatur ejus misericordia dulcedo illius vermes non sit in recordatione sed conteratur quasi lignum infructuosum
21. pavit enim sterilem et quæ non parit et viduæ bene non fecit
22. detraxit fortes in fortitudine sua et cum steterit non credet vitæ suæ
23. dedit ei Deus locum pænitentiæ et ille abutitur eo in superbiam oculi autem ejus sunt in viis illius
24. elevati sunt ad modicum et non subsistent et humiliabuntur sicut omnia et auferentur et sicut summitates spicarum conterentur
25. quod si non est ita quis me potest arguere esse mentitum et ponere ante Deum verba mea
Lábjegyzetek:
24:1-4 - Jób felteszi a kérdést, hogy a gonoszok miért nem néznek szembe Isten azonnali ítéletével, rávilágítva az igazságosság nyilvánvaló hiányára a társadalomban. Ez a megfigyelés megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy a szenvedés mindig a bűn következménye (lásd még Zsolt 73:12-14 és Prédikátor 8:14).
24:5-9 - Jób a társadalmi igazságtalanságokat írja le, ahol a szegényeket és a rászorulókat elnyomják. A társadalmi egyenlőtlenségek elítélése rávilágít Isten igazságosságának és irgalmának fontosságára, valamint az emberi felelősségre az igazságosság keresésében (lásd még Ésaiás 1:17 és Jakab 1:27).
24:10-12 - Jób hangsúlyozza, hogy a gonoszok boldogulhatnak és kényelmesen élhetnek még elnyomás és igazságtalanság közepette is. Ez a valóság kérdéseket vet fel a szenvedés és az isteni igazságosság természetével kapcsolatban (lásd még Zsoltárok 49:16-17 és Prédikátor 9:2).
24:13-17 - Jób bírálja azokat, akik ellenzik az igazság világosságát, jelezve, hogy a gonoszok jólétük ellenére sötétségben élnek. Ez a kép tükrözi az Isten igazságossága és az élet valósága közötti feszültséget (lásd még János 3:19-21 és Róma 1:18-20).
24:18-25 - Jób arra a következtetésre jut, hogy a gonoszok látszólagos büntetlensége ellenére Isten szuverén, és a kellő időben igazságot szolgáltat. Ez a remény alapvető az isteni gondviselés és a végső ítélet megértéséhez (lásd még Zsoltárok 37:9-11 és Jelenések 20:11-15).
Kapcsolódó versek Liber Iob, 24:
Jób 24. fejezete megkérdőjelezi Isten látszólagos közömbösségét. Miért tűnik úgy, hogy a gonosz győzedelmeskedik? Ebben a nyugtalanító beszédben Jób leírja azokat az igazságtalanságokat és elnyomásokat, amelyeknek tanúja lehet a világban, és megkérdőjelezi, miért nem úgy tűnik, hogy Isten közbelép. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint a gonosz valósága, a társadalmi igazságosság és az isteni beavatkozás vágya. A Jób 24. fejezete megkérdőjelezi Isten szuverenitásának megértését egy összetört világban. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak ennek a provokatív fejezetnek a kihívást jelentő témáival.
Ámós 5:12: "Mert tudom, hány vétketek van, és mennyi bűnötök. Elnyomod az igazakat, kenőpénzt fogadsz el, és megakadályozod, hogy a szegényeknek igazságot szolgáltassanak a bíróságokon." - Ámos elítéli a Jób által a Jób 24-ben leírtakhoz hasonló társadalmi igazságtalanságokat.
Zsoltárok 10:8-9: "Lesben fekszenek a falvak közelében; rejtett helyeken megölik az ártatlanokat, lesben állnak áldozataikra. Lesben állnak, mint oroszlán a sűrűben; lesben állnak, hogy elkapják a rászorulókat; elkapják a rászorulót és hálójukba ejtik." - Ez a zsoltár a Jób 24-ben szereplő Jóbhoz hasonló módon írja le a gonoszok gonoszságát.
Példabeszédek 28:28: "Amikor a gonoszok hatalomra jutnak, a nép elrejtőzik; de amikor alábbhagynak, az igazak virágoznak." - Ez a közmondás a gonoszság társadalmi következményeire reflektál, amely témával a Jób 24-ben foglalkozik.
Ésaiás 10:1-2: "Jaj azoknak, akik igazságtalan törvényeket hoznak, akik elnyomó rendeleteket írnak, hogy megfosszák a szegényeket jogaiktól, és az én népem elnyomottjait az igazságosságtól, özvegyeket tesznek prédáikká és kirabolják az árvákat." - Ésaiás elítéli a társadalmi igazságtalanságot és elnyomást, amelyekről Jób a Jób 24-ben szól.
Jakab 5:4: "Nézd, a munkások bére, akik kaszálták szántóitokat, és amelyeket csalással visszatartottatok, kiáltanak ellenetek. Az aratók jajveszékelése eljutott a Seregek Urának fülébe." - James elítéli a munkások kizsákmányolását, ami a társadalmi igazságtalanság témája, amellyel Jób a Jób 24-ben foglalkozik.
FAQ:
Mit kérdez Jób az isteni igazságosságról?
Jób azt kérdezi, hogy Isten miért engedi meg a gonoszoknak, hogy azonnali büntetés nélkül éljenek és igazságtalanságot kövessenek el, látszólag figyelmen kívül hagyva tetteiket. (Jób 24:1-12)
Hogyan írja le Jób a gonoszok cselekedeteit?
Megemlíti, hogy földet lopnak, árvákat és özvegyeket bántalmaznak, kizsákmányolják a szegényeket, büntetés nélkül követnek el bűncselekményeket. (Jób 24:2-4)
Mit mond Jób a gonoszok végső sorsáról?
Elismeri, hogy jólétük ellenére a gonoszok tragikus véget érnek, mert Isten előbb-utóbb megítéli őket. (Jób 24:18-25)
Hogyan látja Jób az igazak szenvedését?
Fáj, hogy a szegényeket kizsákmányolják és igazságtalanul szenvednek, megkérdőjelezi az isteni beavatkozás nyilvánvaló hiányát. (Jób 24:5-12)
Milyen következtetést von le Jób az isteni igazságosságról?
Felismeri, hogy a gonoszok elkerülhetik az emberi ítéletet, de bízik abban, hogy Isten a maga idejében megítéli őket. (Jób 24:22-25)
