1. quapropter intermittentes inchoationis Christi sermonem ad perfectionem feramur non rursum jacientes fundamentum pænitentiæ ab operibus mortuis et fidei ad Deum
2. baptismatum doctrinæ inpositionis quoque manuum ac resurrectionis mortuorum et judicii æterni
3. et hoc faciemus siquidem permiserit Deus
4. inpossibile est enim eos qui semel sunt inluminati gustaverunt etiam donum cæleste et participes sunt facti Spiritus Sancti
5. gustaverunt nihilominus bonum Dei verbum virtutesque sæculi venturi
6. et prolapsi sunt renovari rursus ad pænitentiam rursum crucifigentes sibimet ipsis Filium Dei et ostentui habentes
7. terra enim sæpe venientem super se bibens imbrem et generans herbam oportunam illis a quibus colitur accipit benedictionem a Deo
8. proferens autem spinas ac tribulos reproba est et maledicto proxima cujus consummatio in conbustionem
9. confidimus autem de vobis dilectissimi meliora et viciniora saluti tametsi ita loquimur
10. non enim iniustus Deus ut obliviscatur operis vestri et dilectionis quam ostendistis in nomine ipsius qui ministrastis sanctis et ministratis
11. cupimus autem unumquemque vestrum eandem ostentare sollicitudinem ad expletionem spei usque in finem
12. ut non segnes efficiamini verum imitatores eorum qui fide et patientia hereditabunt promissiones
13. Abrahæ namque promittens Deus quoniam neminem habuit per quem juraret majorem juravit per semet ipsum
14. dicens nisi benedicens benedicam te et multiplicans multiplicabo te
15. et sic longanimiter ferens adeptus est repromissionem
16. homines enim per majorem sui jurant et omnis controversiæ eorum finis ad confirmationem est juramentum
17. in quo abundantius volens Deus ostendere pollicitationis heredibus inmobilitatem consilii sui interposuit jusiurandum
18. ut per duas res inmobiles quibus inpossibile est mentiri Deum fortissimum solacium habeamus qui confugimus ad tenendam propositam spem
19. quam sicut anchoram habemus animæ tutam ac firmam et incedentem usque in interiora velaminis
20. ubi præcursor pro nobis introjit Jesus secundum ordinem Melchisedech pontifex factus in æternum
Lábjegyzetek:
6:1-3 - A szerző arra buzdítja a keresztényeket, hogy haladjanak előre a szellemi érettség felé azáltal, hogy maguk mögött hagyják az elemi alapelveket, és törekedjenek Krisztus teljes megismerésére. Az érettség szükséges a szilárd keresztény élethez (lásd még Efézus 4:13 és Filippi 3:12-14).
6:4-6 - A szerző a hitehagyás veszélyére figyelmeztet, és az elesőket úgy írja le, mint akik elutasítják Isten kegyelmét, miután megtapasztalták azt. A hitben való kitartás elengedhetetlen az üdvösséghez (lásd még Máté 13:20-21 és Zsidók 10:26-31).
6:9-12 - A figyelmeztetés ellenére a szerző bizalmát fejezi ki olvasói kitartásában, és buzdítja őket, hogy kövessék azokat, akik hit és türelem által öröklik Isten ígéreteit (lásd még Galata 6:9 és Jakab 5:7-8).
6:13-20 - Isten Ábrahámnak tett ígéretét a biztos és szilárd remény példájaként használják. A Krisztusban rejlő reménység a lélek horgonya, amely az isteni hűségen alapul (lásd még 1Mózes 22:17-18 és Titusz 1:2).
Kapcsolódó versek Epistula ad Hebraeos, 6:
A Zsidókhoz írt levél 6. fejezete lelki fejlődésre buzdít. Milyen veszélyek fenyegetik az érett hitet? Ez a kihívást jelentő szöveg óva int a hitehagyástól, és bátorít a Krisztusban való érettség felé. A fejezet olyan összetett témákkal foglalkozik, mint például bizonyos hitehagyottak számára a megújulás lehetetlensége és Isten ígéreteinek bizonyossága. A szerző a mezőgazdaság metaforájával illusztrálja a szellemi gyümölcsök elvárását, és a reményt a lélek horgonyaként mutatja be. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják ennek a provokatív fejezetnek a kulcsfontosságú alapelveit.
1Móz 22:16-17: "és így szólt: „Magamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy mivel megtetted, amit tettél, és nem tagadod meg tőlem a fiadat, egyetlen fiadat, biztos leszek abban, hogy megáldalak, és utódaidat olyanná teszlek, mint sok, mint az ég csillagai, és mint a homok a tengerparton." - Ezt az Ábrahámnak tett ígéretet a Zsidók 6:13-14 említi Isten változatlan esküjének példájaként.
Számok 23:19: "Isten nem ember, hogy hazudjon, és nem ember fia, hogy megtérjen. Beszél, és nem cselekszik? Ígéretet tesz, és nem teljesíti azokat?" - Ez a vers megerősíti a Zsidók 6:18 témáját, amely Isten hazudásának lehetetlenségéről szól.
Zsoltárok 110:4: "Az Úr megesküdött, és nem bánja meg: 'Te pap vagy mindörökké, Melkisédek rendje szerint.'" - Ezt a verset a Zsidók 6:20 idézi, hogy Jézust örökkévaló főpapként állítsa be.
Máté 25:21: "A mester így válaszolt: Jól van, jó és hű szolga! A kicsiben hűséges voltál; Sok fölé helyezem őt. Gyere és oszd meg urad örömét!'" - Ez a példázat szemlélteti a Zsidók 6:10-ben említett elvet, miszerint Isten nem feledkezik meg a hívők munkájáról és szeretetéről.
János 10:28-29: "Örök életet adok nekik, és soha el nem vesznek; senki nem tépheti ki őket a kezemből. Az én Atyám, aki azokat nekem adta, mindennél nagyobb; senki sem veheti ki őket Atyám kezéből." - Jézus e szavai megerősítik az üdvösség biztonságát, amelyet a Zsidók 6:4-6,9-12 tárgyal.
FAQ:
Mit jelent a Zsidók 6:11-12-ben az, hogy „mindvégig hinni”?
A végsőkig hinni annyit jelent, mint kitartani a Krisztusba vetett hitben, megőrizni a szilárd reményt, és szorgalmat tanúsítani Isten akarata szerint. Ez a folyamatos és elkötelezett hitet tükrözi. (Zsidók 6:11-12)
Mi az a „hitehagyás”, amelyet a Zsidók 6:4-6 említ?
A hitehagyás a hit elhagyása, miután megtapasztaltuk Isten kinyilatkoztatását és kegyelmét, lehetetlenné téve a megújulást a bűnbánat felé. Ez rávilágít Krisztus elutasításának komolyságára. (Zsidók 6:4-6)
Hogyan garantált Isten ígérete a hívők számára?
Isten ígéretét hűsége és Ábrahámnak tett esküje garantálja. Nem tud hazudni, szilárd reményt kínálva azoknak, akik közelednek hozzá. (Zsidók 6:13-18)
Mi a szerepe Jézusnak, mint „előfutárunknak” a Zsidók 6:20-ban?
Jézust „előfutárként” írják le, aki előttünk megy, hogy biztosítsa belépésünket Isten jelenlétébe, mint örök főpap, megváltást és közvetlen hozzáférést hozva az Atyához. (Zsidók 6:20)
Mit jelent az, hogy „a remény olyan, mint a lélek horgonya”?
A remény a lélek horgonya, mert stabilitást és biztonságot kínál a nehézségekkel szemben, megingás nélkül megalapozva a hívőket Isten ígéretében. (Zsidók 6:19)
