Katolikus Biblia
Mosaico decorativo

Liber I Samuelis, 24

1. ascendit ergo David inde et habitavit in locis tutissimis Engaddi

1. Ascendit ergo David inde et habitavit in locis tutissimis Engaddi.

2. cumque reversus esset Saul postquam persecutus est Philistheos nuntiaverunt ei dicentes ecce David in deserto est Engaddi

2. Cumque reversus esset Saul, postquam persecutus est Philisthaeos, nuntiaverunt ei dicentes: “Ecce David in deserto est Engaddi”.

3. adsumens ergo Saul tria milia electorum virorum ex omni Israël perrexit ad investigandum David et viros ejus etiam super abruptissimas petras quæ solis hibicibus perviæ sunt

3. Assumens ergo Saul tria milia electorum virorum ex omni Israel perrexit ad investigandum David et viros eius ad rupes ibicum.

4. et venit ad caulas quoque ovium quæ se offerebant vianti eratque ibi spelunca quam ingressus est Saul ut purgaret ventrem porro David et viri ejus in interiori parte speluncæ latebant

4. Et venit ad caulas ovium, quae se offerebant vianti. Eratque ibi spelunca, quam ingressus est Saul, ut purgaret ventrem; porro David et viri eius in interiore parte speluncae latebant.

5. et dixerunt servi David ad eum ecce dies de qua locutus est Dominus ad te ego tradam tibi inimicum tuum ut facias ei sicut placuerit in oculis tuis surrexit ergo David et præcidit oram clamydis Saul silenter

5. Et dixerunt viri David ad eum: “Ecce dies, de qua locutus est Dominus ad te: “Ego trado tibi inimicum tuum, ut facias ei sicut placuerit in oculis tuis””. Surrexit ergo David et praecidit oram chlamydis Saul silenter.

6. post hæc percussit cor suum David eo quod abscidisset oram clamydis Saul

6. Post haec cor David percussit eum, eo quod abscidisset oram chlamydis Saul,

7. dixitque ad viros suos propitius mihi sit Dominus ne faciam hanc rem domino meo christo Domini ut mittam manum meam in eum quoniam christus Domini est

7. dixitque ad viros suos: “Propitius mihi sit Dominus, ne faciam hanc rem domino meo, christo Domini, ut mittam manum meam in eum, quoniam christus Domini est”.

8. et confregit David viros suos sermonibus et non permisit eos ut consurgerent in Saul porro Saul exsurgens de spelunca pergebat cœpto itinere

8. Et cohibuit David viros suos sermonibus et non permisit eos, ut consurgerent in Saul. Porro Saul exsurgens de spelunca pergebat coepto itinere.

9. surrexit autem et David post eum et egressus de spelunca clamavit post tergum Saul dicens domine mi rex et respexit Saul post se et inclinans se David pronus in terram adoravit

9. Surrexit autem et David post eum et egressus de spelunca clamavit post tergum Saul dicens: “Domine mi rex!”. Et respexit Saul post se, et inclinans se David pronus in terram adoravit

10. dixitque ad Saul quare audis verba hominum loquentium David quærit malum adversum te

10. dixitque ad Saul: “Quare audis verba hominum loquentium: “David quaerit malum adversum te?”.

11. ecce hodie viderunt oculi tui quod tradiderit te Dominus in manu mea in spelunca et cogitavi ut occiderem te sed pepercit tibi oculus meus dixi enim non extendam manum meam in domino meo quia christus Domini est

11. Ecce hodie viderunt oculi tui quod tradiderit te Dominus hodie in manu mea in spelunca; et dictum est mihi, ut occiderem te, sed pepercit tibi oculus meus. Dixi enim: Non extendam manum meam in dominum meum, quia christus Domini est

12. quin potius pater mi vide et cognosce oram clamydis tuæ in manu mea quoniam cum præciderem summitatem clamydis tuæ nolui extendere manum meam in te animadverte et vide quoniam non est in manu mea malum neque iniquitas neque peccavi in te tu autem insidiaris animæ meæ ut auferas eam

12. et pater meus. Quin potius vide et cognosce oram chlamydis tuae in manu mea, quoniam, cum praeciderem summitatem chlamydis tuae, nolui occidere te. Animadverte et vide quoniam non est in manu mea malum neque iniquitas, neque peccavi in te; tu autem insidiaris animae meae, ut auferas eam.

13. judicet Dominus inter me et te et ulciscatur me Dominus ex te manus autem mea non sit in te

13. Iudicet Dominus inter me et te et ulciscatur me Dominus ex te; manus autem mea non sit in te.

14. sicut et in proverbio antiquo dicitur ab impiis egredietur impietas manus ergo mea non sit in te

14. Sicut et in proverbio antiquo dicitur: “Ab impiis egredietur impietas”, manus ergo mea non sit in te.

15. quem sequeris rex Israël quem persequeris canem mortuum sequeris et pulicem unum

15. Quem sequitur rex Israel? Quem persequeris? Canem mortuum et pulicem unum.

16. sit Dominus judex et judicet inter me et te et videat et dijudicet causam meam et eruat me de manu tua

16. Sit Dominus iudex et iudicet inter me et te et videat et diiudicet causam meam et eruat me de manu tua”.

17. cum autem conplesset David loquens sermones hujuscemodi ad Saul dixit Saul numquid vox hæc tua est fili mi David et levavit Saul vocem suam et flevit

17. Cum autem complesset David loquens sermones huiuscemodi ad Saul, dixit Saul: “Numquid vox haec tua est, fili mi David?”. Et levavit Saul vocem suam et flevit.

18. dixitque ad David justior tu es quam ego tu enim tribuisti mihi bona ego autem reddidi tibi mala

18. Dixitque ad David: “Iustior tu es quam ego; tu enim tribuisti mihi bona, ego autem reddidi tibi mala.

19. et tu indicasti hodie quæ feceris mihi bona quomodo tradiderit me Dominus in manu tua et non occideris me

19. Et tu indicasti hodie, quae feceris mihi bona, quomodo tradiderit me Dominus in manu tua, et non occideris me.

20. quis enim cum invenerit inimicum suum dimittet eum in via bona sed Dominus reddat tibi vicissitudinem hanc pro eo quod hodie operatus es in me

20. Quis enim, cum invenerit inimicum suum, dimittet eum in via bona? Sed Dominus reddat tibi vicissitudinem hanc, pro eo quod hodie operatus es in me.

21. et nunc quia scio quod certissime regnaturus sis et habiturus in manu tua regnum Israël

21. Et nunc, quia scio quod certissime regnaturus sis et habiturus in manu tua regnum Israel,

22. jura mihi in Domino ne deleas semen meum post me neque auferas nomen meum de domo patris mei

22. iura mihi in Domino, ne deleas semen meum post me neque auferas nomen meum de domo patris mei”.

23. et juravit David Sauli abiit ergo Saul in domum suam et David et viri ejus ascenderunt ad tutiora loca

23. Et iuravit David Sauli. Abiit ergo Saul in domum suam, et David et viri eius ascenderunt ad praesidium.



Olvasd el a Bibliát egy év alatt

Csatlakozz közösségünkhöz, és olvasd el a teljes Bibliát 365 nap alatt. Egy strukturált és inspiráló út a hited és a Szentírás ismeretének elmélyítéséhez.

Csatlakozz a programhoz PDF terv letöltése

Lábjegyzetek:

24:1-3 - Saul folytatja Dávid üldözését, de sebezhetőnek találja magát, amikor belép a barlangba, ahol Dávid és emberei rejtőznek. Ez megteremti a terepet Dávid irgalmasságának megnyilvánulásához (lásd még Zsoltárok 57:1-2 és Példabeszédek 16:9).

24:4-7 - Dávid megkíméli Saul életét, csak a köntösének szegélyét vágja le. Ez tükrözi Dávid tiszteletét Isten tekintélye iránt, aki felkente Sault királlyá, és azt, hogy nem hajlandó erőszakkal elfoglalni a trónt (lásd még Róma 12:19-21 és 1Péter 2:17).

24:8-11 - Dávid a béke szavaival szembesíti Sault, ártatlanságának bizonyítékaként megmutatja neki ruhája szegélyét. Ez a cselekvés rávilágít Dávid alázatára és az isteni igazságosságba vetett bizalmára (lásd még Máté 5:44 és Példabeszédek 25:21-22).

24:12-15 - Dávid Istenre bízza ügyét, felismerve, hogy csak az Úr ítélhet igazságosan. Ez felfedi Dávid hitét abban, hogy Isten a maga idejében igazságot szolgáltat, anélkül, hogy saját kezébe kellene bosszút állnia (lásd még Zsolt 35:1-3 és Róma 12:17-19).

24:16-22 - Saul, akit meghatott Dávid irgalma, felismeri saját igazságtalanságát, és megjövendöli, hogy Dávid lesz Izrael jövendő királya. Ez a pillanat a megbocsátás és a kedvesség átalakító hatását mutatja be (lásd még Máté 5:7 és Példabeszédek 16:7).

Kapcsolódó versek Liber I Samuelis, 24:

1Sámuel 24. fejezete Dávid és Saul döntő fontosságú találkozását mutatja be. Hogyan kezeli Dávid a bosszú lehetőségét? Ez a feszült szöveg azt írja le, hogy Dávid megkímélte Saul életét En-Gediben, és ezzel bizonyítja Isten felkentje iránti tiszteletét. A fejezet az irgalmasság, az integritás és az isteni szuverenitás témáit tárja fel a konfliktusok megoldásában. Saul átmeneti bűnbánata bonyolultabbá teszi az elbeszélést. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek az etika és a vezetés mély témáihoz kapcsolódnak ebben a jelentős fejezetben.

Róma 12:17: "Senkinek ne fizess rosszat rosszért. Próbáld meg azt tenni, ami mindenki szemében helyes." - Ez a vers Dávid hozzáállását tükrözi az 1Sámuel 24-ben, ahol még akkor sem hajlandó ártani Saulnak, ha lehetőséget kap rá.

Máté 5:44: "De mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket." - Jézus tanítását arról, hogy szeresd az ellenségeidet, példázza Dávid cselekedete 1Sámuel 24-ben, ahol megkíméli Saul életét.

Példabeszédek 25:21-22: "Ha ellenséged éhes, etesd meg; ha szomjas, adj neki inni. Ha ezt teszed, égő parazsat halmozsz a fejére, és az Úr megjutalmaz téged." - Ez a rész Dávid hozzáállását tükrözi az 1Sámuel 24-ben, ahol az üldöztetés ellenére is kedvesen bánik Saullal.

Zsoltárok 57:1: "A zenemesterhez. A „Ne pusztíts” dallamára. David's Mikton. Amikor Saul elől a barlangba menekült." - Ezt a zsoltárt hagyományosan az 1Sámuel 24. fejezetének eseményeihez kötik, amikor Dávid megkíméli Saul életét a barlangban.

1Péter 2:23: "Amikor megsértették, nem viszonozta; Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta magát annak, aki igazságosan ítél." - Krisztusnak ez a leírása Dávid hozzáállását visszhangozza az 1Sámuel 24-ben, ahol nem hajlandó visszavágni Saul ellen.

FAQ:

Mi történt, amikor Dávid megtalálta Sault egy barlangban?

Dávidnak lehetősége volt megölni Sault, de csak egy darabot vágott le a köntöséből, hogy bebizonyítsa, nem akart rosszat neki. (1Sámuel 24:3-7)

Hogyan reagált Saul Dávid gesztusára a barlangban?

Saul elismerte Dávid igazságát, sírt, és elismerte, hogy Dávid lesz a király, és arra kérte őt, hogy ne pusztítsa el utódait. (1Sámuel 24:16-22)

Mi volt Dávid és Saul barlangbeli találkozásának erkölcsi tanulsága?

Dávid irgalmasságot és Istenbe vetett bizalmat mutatott be azzal, hogy megtagadta a trón erőszakos elfoglalását, megmutatva, hogy a hatalom az Úré. (1Sámuel 24:12-15)

Miért kímélte meg Dávid Saul életét?

Dávid tisztelte Saulnak Izrael királyává való felkenését, és bízott abban, hogy Isten a maga idejében megoldja a helyzetet. (1Sámuel 24:6-10)

Mit tanít nekünk Dávid hozzáállása a türelemről és az igazságosságról?

Azt mutatja, hogy bíznunk kell Isten igazságosságában, és kerülnünk kell a bosszúállást, várva a megfelelő időt, hogy ígéretei beteljesedjenek. (1Sámuel 24:12)


Biblia

Ószövetség

Újszövetség

Kövesse velünk