1. ὑπολαβὼν δὲ Ελιφας ὁ Θαιμανίτης λέγει
2. πότερον οὐχὶ ὁ κύριός ἐστιν ὁ διδάσκων σύνεσιν καὶ ἐπιστήμην
3. τί γὰρ μέλει τῷ κυρίῳ ἐὰν σὺ ἦσθα τοῖς ἔργοις ἄμεμπτος ἢ ὠφέλεια ὅτι ἁπλώσῃς τὴν ὁδόν σου
4. ἦ λόγον σου ποιούμενος ἐλέγξει σε καὶ συνεισελεύσεταί σοι εἰς κρίσιν
5. πότερον οὐχ ἡ κακία σού ἐστιν πολλή ἀναρίθμητοι δέ σού εἰσιν αἱ ἁμαρτίαι
6. ἠνεχύραζες δὲ τοὺς ἀδελφούς σου διὰ κενῆς ἀμφίασιν δὲ γυμνῶν ἀφείλου
7. οὐδὲ ὕδωρ διψῶντας ἐπότισας ἀλλὰ πεινώντων ἐστέρησας ψωμόν
8. ἐθαύμασας δέ τινων πρόσωπον ᾤκισας δὲ τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς
9. χήρας δὲ ἐξαπέστειλας κενάς ὀρφανοὺς δὲ ἐκάκωσας
10. τοιγαροῦν ἐκύκλωσάν σε παγίδες καὶ ἐσπούδασέν σε πόλεμος ἐξαίσιος
11. τὸ φῶς σοι σκότος ἀπέβη κοιμηθέντα δὲ ὕδωρ σε ἐκάλυψεν
12. μὴ οὐχὶ ὁ τὰ ὑψηλὰ ναίων ἐφορᾷ τοὺς δὲ ὕβρει φερομένους ἐταπείνωσεν
13. καὶ εἶπας τί ἔγνω ὁ ἰσχυρός ἦ κατὰ τοῦ γνόφου κρινεῖ
14. νέφη ἀποκρυφὴ αὐτοῦ καὶ οὐχ ὁραθήσεται καὶ γῦρον οὐρανοῦ διαπορεύσεται
15. μὴ τρίβον αἰώνιον φυλάξεις ἣν ἐπάτησαν ἄνδρες ἄδικοι
16. οἳ συνελήμφθησαν ἄωροι ποταμὸς ἐπιρρέων οἱ θεμέλιοι αὐτῶν
17. οἱ λέγοντες κύριος τί ποιήσει ἡμῖν ἢ τί ἐπάξεται ἡμῖν ὁ παντοκράτωρ
18. ὃς δὲ ἐνέπλησεν τοὺς οἴκους αὐτῶν ἀγαθῶν βουλὴ δὲ ἀσεβῶν πόρρω ἀπ’ αὐτοῦ
19. ἰδόντες δίκαιοι ἐγέλασαν ἄμεμπτος δὲ ἐμυκτήρισεν
20. εἰ μὴ ἠφανίσθη ἡ ὑπόστασις αὐτῶν καὶ τὸ κατάλειμμα αὐτῶν καταφάγεται πῦρ
21. γενοῦ δὴ σκληρός ἐὰν ὑπομείνῃς εἶτ’ ὁ καρπός σου ἔσται ἐν ἀγαθοῖς
22. ἔκλαβε δὲ ἐκ στόματος αὐτοῦ ἐξηγορίαν καὶ ἀνάλαβε τὰ ῥήματα αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ σου
23. ἐὰν δὲ ἐπιστραφῇς καὶ ταπεινώσῃς σεαυτὸν ἔναντι κυρίου πόρρω ἐποίησας ἀπὸ διαίτης σου τὸ ἄδικον
24. θήσῃ ἐπὶ χώματι ἐν πέτρᾳ καὶ ὡς πέτρᾳ χειμάρρους Ωφιρ
25. ἔσται οὖν σου ὁ παντοκράτωρ βοηθὸς ἀπὸ ἐχθρῶν καθαρὸν δὲ ἀποδώσει σε ὥσπερ ἀργύριον πεπυρωμένον
26. εἶτα παρρησιασθήσῃ ἔναντι κυρίου ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν ἱλαρῶς
27. εὐξαμένου δέ σου πρὸς αὐτὸν εἰσακούσεταί σου δώσει δέ σοι ἀποδοῦναι τὰς εὐχάς
28. ἀποκαταστήσει δέ σοι δίαιταν δικαιοσύνης ἐπὶ δὲ ὁδοῖς σου ἔσται φέγγος
29. ὅτι ἐταπείνωσεν αὐτόν καὶ ἐρεῖς ὑπερηφανεύσατο καὶ κύφοντα ὀφθαλμοῖς σώσει
30. ῥύσεται ἀθῷον καὶ διασώθητι ἐν καθαραῖς χερσίν σου
Lábjegyzetek:
22:1-5 - Elifáz válaszol Jóbnak, és azt állítja, hogy szenvedése bűnei következménye. Ez a megközelítés a megtorló teológiát tükrözi, amely a szenvedést a büntetéshez köti anélkül, hogy figyelembe venné az emberi szenvedés összetettségét (lásd még Zsoltárok 94:11 és Ezékiel 18:30).
22:6-9 - Elifáz kapzsi és elnyomó Jóbot vádolja, és azt sugallja, hogy nyomorúsága saját tettei eredménye. Ez a vád Isten igazságosságának felszínes megértését tükrözi, és figyelmen kívül hagyja az ártatlan szenvedés valóságát (lásd még Lukács 6:37-38 és Jakab 2:13).
22:10-11 - Elifáz megemlíti, hogy Jóbot csapdák veszik körül, megerősítve azt az elképzelést, hogy isteni ítélet alatt áll. Ez a nézet korlátozza Isten cselekvésének megértését, és figyelmen kívül hagyja szeretetét és irgalmát (lásd még Zsolt 139:7-10 és Róma 8:38-39).
22:12-14 - Elifáz Isten nagyságáról beszél, hangsúlyozva, hogy Ő mindenütt jelen van és mindentudó. Ez a kijelentés megerősíti azt az elképzelést, hogy Jób nem kerülheti el az isteni ítéletet, ugyanakkor kiemeli Isten fenségét és szuverenitását (lásd még Zsoltárok 139:1-6 és Ésaiás 66:1-2).
22:15-20 - Elifáz felkéri Jóbot, hogy forduljon Istenhez bűnbánattal, ezzel arra utalva, hogy a helyreállítás az ő hozzáállásán múlik. Ez a megközelítés alábecsüli Isten kegyelmét és a bűn, a bűnbánat és a szenvedés közötti kapcsolat bonyolultságát (lásd még 1 János 1:9 és Jakab 4:7-8).
Kapcsolódó versek Jó, 22:
A Jób 22. fejezete Elifáz harmadik beszédét hozza. Hogyan fokozza a Jób elleni vádjait? Ebben a kemény beszédben Elifáz konkrét bűnökkel vádolja Jóbot, azzal érvelve, hogy szenvedése állítólagos vétkeinek közvetlen következménye. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint az elhamarkodott ítélet, az igazi istenfélelem természete és a bűnbánat fontossága. A 22. Jób rávilágít a mások szenvedésének okairól szóló elhamarkodott következtetések veszélyére. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek ennek a provokatív fejezetnek a vitatott témáihoz kapcsolódnak.
Ésaiás 58:7: "Nem az, hogy megosztod az ételt az éhezővel, menedéket adsz a tehetetlen szegényeknek, felöltözteted a meztelent, akit találsz, és nem tagadod meg a segítséget felebarátodtól?" - Ez a vers Elifáznak a Jób 22-ben megfogalmazott vádjait tükrözi Jób jótékonyságának állítólagos hiányával kapcsolatban.
Példabeszédek 22:22-23: "Ne zsákmányoljátok ki a szegényeket azért, mert szegények, és ne nyomjátok el a szegényeket a bíróság előtt, mert az Úr lesz a szószólójuk, és megrabolja azokat, akik életüktől megrabolják őket." - Ezek a közmondások Elifáz vádjait visszhangozzák a Jób 22-ben, de azt a figyelmeztetést is, hogy Isten megvédi a szegényeket.
Máté 25:35-36: "Mert éhes voltam, és enni adtatok; Szomjas voltam, és adtál innom; Idegen voltam, és te szívesen fogadtál; Ruhára volt szükségem, és te felöltöztél; Beteg voltam, és te vigyáztál rám; Börtönben voltam, és meglátogattál." - Jézus hangsúlyozza a jó cselekedetek fontosságát, ezt a témát Elifáz azzal vádolja, hogy Jób elhanyagolja Jób 22-ben.
Jakab 2:15-16: "Ha egy testvérnek ruhára és napi táplálékra van szüksége, és egyikőtök azt mondja neki: "Menj békével, légy meleg és tápláld magad, amíg meg nem elégedsz", de nem adsz neki semmit?" - Jakab kiemeli a konkrét jótékonysági cselekedetek fontosságát, ezt a témát Elifáz azzal vádolja, hogy Jóbot elhanyagolja a Jób 22-ben.
1János 3:17: "Ha valakinek anyagi forrásai vannak, és látva, hogy testvére szüksége van rá, nem érez együtt vele, hogyan maradhat meg benne Isten szeretete?" - János hangsúlyozza a gyakorlati együttérzés fontosságát, tükrözve Elifáz vádjait a Jób 22-ben.
FAQ:
Mivel vádolja Elifáz Jóbot?
Elifáz igazságtalansággal, a szegények elnyomásával és kapzsisággal vádolja Jóbot, azzal érvelve, hogy szenvedése isteni büntetés állítólagos tetteiért. (Jób 22:5-9)
Hogyan magyarázza Elifáz Jób szenvedését?
Ragaszkodik ahhoz, hogy Jób azért szenved, mert vétkezett, és azt sugallja, hogy ha megbánja, Isten helyreállítja életét és jólétét. (Jób 22:23-25)
Mit javasol Elifáz Jóbnak, hogy béküljön ki Istennel?
Azt tanácsolja Jóbnak, hogy keresse Istent, forduljon el a bűntől, és bízzon az Úrban, megígérve, hogy ez helyreállítást és áldásokat hoz. (Jób 22:21-30)
Hogyan értelmezi Elifáz az isteni igazságosságot?
Isten igazságosságát azonnalinak tekinti, hisz abban, hogy Isten megjutalmazza az igazakat, és megbünteti a gonoszokat a földön, figyelmen kívül hagyva Jób szenvedésének összetettségét. (Jób 22:3-5)
Miben különbözik Elifáz látomása Jób látomásától?
Elifáz úgy véli, hogy Jób rejtett bűnökben szenved, míg Jób megkérdőjelezi a bűn és a szenvedés közötti közvetlen kapcsolatot, választ keresve Istentől. (Jób 22:5-30)
