1. κάμνων τῇ ψυχῇ μου στένων ἐπαφήσω ἐπ’ αὐτὸν τὰ ῥήματά μου λαλήσω πικρίᾳ ψυχῆς μου συνεχόμενος
2. καὶ ἐρῶ πρὸς κύριον μή με ἀσεβεῖν δίδασκε καὶ διὰ τί με οὕτως ἔκρινας
3. ἦ καλόν σοι ἐὰν ἀδικήσω ὅτι ἀπείπω ἔργα χειρῶν σου βουλῇ δὲ ἀσεβῶν προσέσχες
4. ἦ ὥσπερ βροτὸς ὁρᾷ καθορᾷς ἢ καθὼς ὁρᾷ ἄνθρωπος βλέψῃ
5. ἦ ὁ βίος σου ἀνθρώπινός ἐστιν ἢ τὰ ἔτη σου ἀνδρός
6. ὅτι ἀνεζήτησας τὴν ἀνομίαν μου καὶ τὰς ἁμαρτίας μου ἐξιχνίασας
7. οἶδας γὰρ ὅτι οὐκ ἠσέβησα ἀλλὰ τίς ἐστιν ὁ ἐκ τῶν χειρῶν σου ἐξαιρούμενος
8. αἱ χεῖρές σου ἔπλασάν με καὶ ἐποίησάν με μετὰ ταῦτα μεταβαλών με ἔπαισας
9. μνήσθητι ὅτι πηλόν με ἔπλασας εἰς δὲ γῆν με πάλιν ἀποστρέφεις
10. ἦ οὐχ ὥσπερ γάλα με ἤμελξας ἐτύρωσας δέ με ἴσα τυρῷ
11. δέρμα καὶ κρέας με ἐνέδυσας ὀστέοις δὲ καὶ νεύροις με ἐνεῖρας
12. ζωὴν δὲ καὶ ἔλεος ἔθου παρ’ ἐμοί ἡ δὲ ἐπισκοπή σου ἐφύλαξέν μου τὸ πνεῦμα
13. ταῦτα ἔχων ἐν σεαυτῷ οἶδα ὅτι πάντα δύνασαι ἀδυνατεῖ δέ σοι οὐθέν
14. ἐάν τε γὰρ ἁμάρτω φυλάσσεις με ἀπὸ δὲ ἀνομίας οὐκ ἀθῷόν με πεποίηκας
15. ἐάν τε γὰρ ἀσεβὴς ὦ οἴμμοι ἐάν τε ὦ δίκαιος οὐ δύναμαι ἀνακύψαι πλήρης γὰρ ἀτιμίας εἰμί
16. ἀγρεύομαι γὰρ ὥσπερ λέων εἰς σφαγήν πάλιν δὲ μεταβαλὼν δεινῶς με ὀλέκεις
17. ἐπανακαινίζων ἐπ’ ἐμὲ τὴν ἔτασίν μου ὀργῇ δὲ μεγάλῃ μοι ἐχρήσω ἐπήγαγες δὲ ἐπ’ ἐμὲ πειρατήρια
18. ἵνα τί οὖν ἐκ κοιλίας με ἐξήγαγες καὶ οὐκ ἀπέθανον ὀφθαλμὸς δέ με οὐκ εἶδεν
19. καὶ ὥσπερ οὐκ ὢν ἐγενόμην διὰ τί γὰρ ἐκ γαστρὸς εἰς μνῆμα οὐκ ἀπηλλάγην
20. ἦ οὐκ ὀλίγος ἐστὶν ὁ χρόνος τοῦ βίου μου ἔασόν με ἀναπαύσασθαι μικρὸν
21. πρὸ τοῦ με πορευθῆναι ὅθεν οὐκ ἀναστρέψω εἰς γῆν σκοτεινὴν καὶ γνοφεράν
22. εἰς γῆν σκότους αἰωνίου οὗ οὐκ ἔστιν φέγγος οὐδὲ ὁρᾶν ζωὴν βροτῶν
Lábjegyzetek:
10:1-3 - Jób könyörgését azzal kezdi, hogy megkérdőjelezi szenvedésének okát és helyzete igazságtalanságát. Kínja feltárja a fájdalom és Isten jóságának érzékelése közötti küzdelmet, amely az emberi tapasztalat gyakori dilemmája (lásd még Zsoltárok 22:1-2 és Habakuk 1:2-4).
10:4-7 - Jób elmélkedik Isten természetéről és arról, hogy lehetetlen megérteni terveit. Hangsúlyozza, hogy Isten ismeri minden útját, kiemelve azt az elképzelést, hogy az isteni mindentudás egyszerre vigasz és félelem forrása (lásd még Zsolt 139:1-4 és Róma 11:33).
10:8-12 - Jób emlékszik arra, hogy Isten formálta őt és életet adott neki, kifejezve a kiszolgáltatottság mélységes érzését. Ez az emlékezés a Teremtő és a teremtmény közötti bensőséges kapcsolatot hangsúlyozza, kiemelve az emberi élet méltóságát (lásd még Zsoltárok 119:73 és 1Mózes 2:7).
10:13-17 - Jób felteszi a kérdést, hogy Isten miért rejti el terveit, és miért tűnik úgy, hogy ellenkezik vele. Ez a megértésért kiáltás felfedi az emberi értelemkeresést, különösen a szenvedés idején (lásd még Prédikátor 3:11 és Róma 8:28).
10:18-22 - Jób kifejezi a megszületés fájdalmát és azt az érzést, hogy az élete teher. Bezáródásra vágyik, kiemelve az emberi lét törékenységét és a halandósággal vívott belső harcot (lásd még Zsolt 39:4-5 és Jakab 4:14).
Kapcsolódó versek Jó, 10:
Jób 10. fejezete folytatja Jób siralmát. Miért kérdőjelezi meg Isten indítékait? A szöveg Jób gyötrelmét fejezi ki, ahogy megpróbálja megérteni a szenvedése mögött meghúzódó isteni célt. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint az emberi teremtés, Isten gondoskodása és a megértés vágya. A 10. Jób egy igaz ember mély lelki küzdelmét mutatja be a megpróbáltatások közepette. Vizsgáljunk meg velünk öt olyan bibliai részt, amelyek összhangban állnak e megindító fejezet heves kérdéseivel.
Zsoltárok 139:13-14: "Mert te alkottad a belsőmet, te kötöttél össze anyám méhében. Dicsérlek, mert különleges és csodálatos módon alkottál engem. Csodálatosak a munkáid! Ebben teljesen biztos vagyok." - Ezek a versek ellentétben állnak Jób gyötrelmes elmélkedéseivel a teremtéséről a 10:8-12-ben.
Jeremiás 12:1: "Igazságos vagy, Uram, amikor ügyet hozok eléd. Én azonban vitatkoznék veled a te igazságodról: Miért boldogul a gonoszok útja? Miért él minden áruló probléma nélkül?" - Jeremiásnak ez a megkérdőjelezése Jób 10:3-ban megfogalmazott kérdéseit visszhangozza Istennek az igazakkal és a gonoszokkal való bánásmódjáról.
Siralom 3:1-3: "Én vagyok az az ember, aki látta Isten haragjának vesszője nyomorúságát. Vezetett, és sötétségben járkált, nem világosságban; igen, újra és újra ellenem fordította a kezét, mindig." - Ezek a versek Jób sirámát tükrözik a 10:16-17-ben Isten látszólagos ellenségessége miatt.
Prédikátor 12:7: "És a por visszatér a földbe, ahonnan származott, és a lélek visszatér Istenhez, aki adta." - Ez a vers Jób elmélkedéseihez kapcsolódik a 10:9-ben az ember eredetéről és sorsáról.
2Korinthus 4:17: "Mert könnyű és pillanatnyi nyomorúságunk minden összehasonlítást meghaladó örök dicsőséget hoz számunkra." - Pál ellentétes perspektívát kínál Jób elkeseredettségére a 10:20-22-ben, utalva a szenvedés megváltó céljára.
FAQ:
Mit kérdőjelez meg Jób élete teremtésével kapcsolatban?
Jób megkérdőjelezi, miért teremtette őt Isten és engedte, hogy szenvedjen, mert úgy érzi, hogy létezése értelmetlen teher. (Jób 10:3-4)
Mit mond Jób az emberi szenvedésről?
Jób kétségbeesését fejezi ki az emberi szenvedés miatt, és azt kérdezi, miért kínozzák az embert látható ok nélkül. (Jób 10:8-11)
Mit akar Jób, hogy Isten tudjon a szenvedéséről?
Jób azt akarja, hogy Isten tudja, mennyit szenvedett, és hogyan érzi úgy, hogy Isten ellenségként kezeli őt, noha nem vétkezett. (Jób 10:17-18)
Hogyan írja le Jób az Istennel való kapcsolatát?
Jób úgy írja le Istennel való kapcsolatát, mint egy nagy félelmet és tiszteletet, de egyben értetlenséget és szenvedésből adódó gyötrelmet is. (Jób 10:19-20)
Mit vár Jób Istentől?
Jób abban reménykedik, hogy Isten megkönyörül rajta, és egyértelmű válaszokat ad neki szenvedéséről és sorsáról. (Jób 10:21-22)
