1. I Filistei avevano radunato ad Afek tutte le loro truppe, mentre Israele stava accampato presso la sorgente che è in Izreèl.
2. I principi dei Filistei sfilavano per cento e per mille, mentre Davide e i suoi uomini sfilavano per ultimi con Achis.
3. I capi dei Filistei domandarono: "Cosa fanno questi Ebrei?". Achis rispose ai capi dei Filistei: "Questi non è forse Davide, servo di Saul, re d'Israele, che è con me da uno o due anni? Non ho trovato in lui niente di male dal giorno della sua diserzione fino a oggi".
4. Ma i capi dei Filistei si adirarono contro di lui e gli dissero: "Fa' tornare indietro quell'uomo! Ritorni alla località che gli hai assegnato! Non deve scendere con noi in battaglia, per non diventare un nostro avversario nella battaglia. Con che cosa potrà rientrare nelle grazie dei suoi padroni? Non è forse con le teste di questi uomini?
5. Questo non è Davide per il quale si ripeteva il ritornello nelle danze: "Saul batté le sue migliaia, ma Davide le sue miriadi"?".
6. Achis chiamò Davide e gli disse: "Per la vita del Signore, tu sei retto, e il tuo comportamento presso di me al campo è gradito ai miei occhi, perché non ho trovato in te niente di male dal giorno della tua venuta da me fino a quest'oggi; ma tu non sei gradito agli occhi dei prìncipi.
7. Ora ritorna e va' in pace, così non darai dispiaceri ai prìncipi dei Filistei".
8. Davide disse ad Achis: "Che cosa ho fatto? Che hai trovato di male nel tuo servo dal giorno in cui fui presso di te fino a quest'oggi, per non venire a combattere contro i nemici del re mio signore?".
9. Achis, ripresa la parola, disse a Davide: "Capisco, tu sei accetto ai miei occhi come un angelo di Dio, ma i capi dei Filistei hanno detto: "Non deve salire con noi in battaglia!".
10. Lèvati domattina presto con i servi del tuo padrone che sono venuti con te, e andate al luogo che vi ho assegnato. Non far caso a questa faccenda, perché tu sei accetto alla mia presenza. Domattina alzatevi presto e, allo spuntare dell'alba, andatevene".
11. Davide si levò di buon'ora insieme con i suoi uomini per partire nella mattinata e fare ritorno al paese dei Filistei. I Filistei invece salirono a Izreèl.
Lábjegyzetek:
29:1-2 - A filiszteusok összegyűjtik csapataikat az Izrael elleni harcra, és a köztük lévő Dávidra gyanakodva tekintenek. Dávid szövetsége Izrael ellenségeivel olyan összetett helyzetet tükröz, amelyben igyekszik biztonságban maradni Saultól (lásd még 1Sámuel 27:1 és 1Sám 28:1-2).
29:3-5 - A filiszteus fejedelmek megkérdőjelezik Dávid jelenlétét a hadseregben, emlékezve Izrael harcosának hírnevére. Dávid Góliát-gyilkosként és hadvezérként szerzett hírneve még ellenségei körében sem merül feledésbe (lásd még 1Sámuel 17:50-52 és 1Sámuel 18:7).
29:6-7 - Ákis, Gát királya védelmezi Dávidot, azt állítva, hogy hűséges volt. Ákhis azonban a belső konfliktusok elkerülése érdekében sürgeti Dávidot, hogy térjen haza, és ne vegyen részt az Izrael elleni harcban. Ez Ákhis diplomáciáját és Dávid ügyességét mutatja a filiszteusokkal való kapcsolatok fenntartásában (lásd még 1Sámuel 27:8-12 és 1Sámuel 30:1-3).
29:8-9 - Dávid megkérdőjelezi a döntést, Ákis azonban megerősíti bizalmát, mondván, hogy Dávid olyan egyenesnek tűnik, mint Isten angyala. Ez felfedi, hogy Dávid milyen mértékben tudta kivívni Ákhis bizalmát, annak ellenére, hogy izraelita volt (lásd még 1Sámuel 28:1-2 és 2Sám 14:17).
29:10-11 - Dávid és emberei visszavonulnak, visszatérnek Ziklagba, ahol végül további nehézségekkel kell szembenézniük. Dávid távozása a csatából azt mutatja, hogy Isten hogyan óvta meg őt attól, hogy saját népe, Izrael ellen harcoljon (lásd még 1Sámuel 30:1-3 és Zsolt 34:7).
Kapcsolódó versek Samuele 1, 29:
1 Sámuel 29. fejezete elbeszéli Dávid dilemmáját a filiszteusok között. Hogyan használja Isten még ellenségeit is, hogy megvédje felkentjét? Ez a feszült szöveg azt írja le, hogy a filiszteusok vezetői elutasították Dávidot az Izrael elleni csata előtt. A fejezet a bizalom, a hírnév és az isteni gondviselés témáit tárja fel, látszólag negatív körülmények között. David feddhetetlensége megkérdőjeleződik, de a konfliktusból való kilépése biztosított. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják a hűség és az isteni irányítás alapelveit, amelyekről ebben a döntő fontosságú fejezetben tanúskodunk.
Zsoltárok 118:6: "Az Úr velem van; nem fogok félni. Mit tehetnek velem a férfiak?" - Azt a bizalmat tükrözi, amelyet Dávid Istenbe vetett, ahelyett, hogy a filiszteusok védelmére támaszkodott volna.
Példabeszédek 3:5-6: "Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a saját értelmedre támaszkodj; ismerd az Urat minden utadon, és ő egyengeti ösvényeidet." - Perspektívát kínál arra vonatkozóan, hogyan cselekedhetett Dávid, Istenben bízva az emberi szövetségek helyett.
2Korinthus 6:17: "Ezért menjetek ki közülük, és váljatok külön, azt mondja az Úr. Ne nyúlj tisztátalan dolgokhoz, és szívesen fogadlak." - Dávidnak a filiszteusoktól való elszakadásához kapcsolódik, bár a körülmények kényszerítették rá.
Zsoltárok 26:4-5: "Nem társalogok hamis férfiakkal, és nem lógok képmutatókkal sem. Gyűlölöm a gonosztevők egybegyűlését, és nem ülök a gonoszokkal." - Ez ellentétben áll Dávid filiszteusokkal való korábbi kapcsolatával és későbbi elszakadásával.
Efézus 5:11: "Ne vegyetek részt a sötétség terméketlen munkáiban; inkább tedd ki őket fénynek." - Dávidnak a filiszteusok között fennálló megalkuvó helyzetére és a tőlük való esetleges elszakadására gondol.
FAQ:
Miért utasították el a filiszteusok Dávidot?
A filiszteusok vezetői attól tartottak, hogy Dávid ellenük fordul a csatában, ezért követelték Ákistól, hogy küldje vissza. (1Sámuel 29:3-5)
Mit mondott Ákis Dávidnak, amikor elküldte?
Ákis azt mondta, hogy megbízik Dávidban, de a filiszteusok nem akarták, hogy részt vegyen a háborúban, ezért vissza kell térnie Ciklagba. (1Sámuel 29:6-7)
Hogyan reagált Dávid a filiszteusok döntésére?
Dávid felháborodást színlelve megkérdezte Ákistól, hogy miért nem harcolhat, de engedelmeskedett, és visszatért Ciklagba. (1Sámuel 29:8-11)
Miért féltek a filiszteusok attól, hogy Dávid elárulja őket?
Emlékeztek arra, hogyan győzte le Dávid Góliátot és hírnevét Izraelben, mint nagy harcost. (1Sámuel 29:5)
Mit árul el ez az epizód az isteni gondviselésről?
Azt mutatja, hogy Isten megakadályozta Dávidot abban, hogy harcoljon Izrael ellen, megőrizve feddhetetlenségét és jövőbeli uralmát. (1Sámuel 29:11)
