Joel könyve, 2

1. Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van.

2. A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhõnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.

3. Elõtte tûz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan elõtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet elõle.

4. Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak.

5. Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tûz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép.

6. Elõtte remegnek a népek, minden arc elsápad.

7. Száguldanak, mint a hõsök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükrõl.

8. Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól.

9. Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.

10. Színe elõtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket.

11. Az Úr hallatja szavát serege színe elõtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe elõtt?

12. Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekbõl, böjtölve, sírva és gyászolva.

13. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.

14. Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára?

15. Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet,

16. gyûjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyûjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemõket! Jöjjön elõ hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!

17. Sírjanak a papok, az Úr szolgái az elõcsarnok és az oltár között, és mondják: "Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák õket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?"

18. Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.

19. Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: "Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket.

20. Aki észak felõl jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre ûzöm, elõhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik." [Mert gõgös volt.]

21. Ne félj, termõföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr!

22. Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelõi! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szõlõ megadja termését.

23. Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az õszi esõt; esõt küld nektek: tavaszi és õszi esõt, mint hajdanában.

24. A szérûk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat.

25. Kárpótollak benneteket az esztendõkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem.

26. Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.]

27. "És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen."