pronađen 108 Rezultati za: rosszat
Vedd magadhoz és viselj rá gondot! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem bánj vele úgy, ahogy akarja. (Jeremiás könyve 39, 12)
Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam. (Jeremiás könyve 42, 10)
Akár jót, akár rosszat tesznek velük, nem képesek viszonozni. Királyt nem állíthatnak és nem tehetnek le. (Báruk könyve 6, 33)
Mind a két király rosszat forral a másik ellen, s még egy asztalnál ülve is félre akarják egymást vezetni. De nem érnek célt, mert még nem érkezett el a meghatározott vég. (Dániel könyve 11, 27)
A jót keressétek, ne a rosszat, hogy éljetek! Akkor valóban veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint most állítjátok. (Ámosz könyve 5, 14)
Gyûlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, juttassátok diadalra az igazságot a kapuban! Talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene József maradékának. (Ámosz könyve 5, 15)
Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. (Jónás könyve 3, 8)
Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette õket, és nem tette meg. (Jónás könyve 3, 10)
Így imádkozott az Úrhoz: "Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat. (Jónás könyve 4, 2)
Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvõhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. (Mikeás könyve 2, 1)
Kezük ügyes tenni a rosszat, a fõember követelõzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezetõ kénye-kedve szerint beszél. (Mikeás könyve 7, 3)
Abban az idõben lámpással átkutatom majd Jeruzsálemet, és megbüntetem az embereket, akik poshadnak, mint a bor sepreje. Akik azt mondják szívükben: "Az Úr nem tehet sem jót, sem rosszat." (Szofoniás könyve 1, 12)