pronađen 14647 Rezultati za:

  • A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. (Jelenések könyve 15, 6)

  • A négy közül az egyik élõlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élõ Isten haragjával voltak tele. (Jelenések könyve 15, 7)

  • Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: "Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!" (Jelenések könyve 16, 1)

  • Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. (Jelenések könyve 16, 18)

  • Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: "Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnõ ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. (Jelenések könyve 17, 1)

  • Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától." (Jelenések könyve 17, 2)

  • Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakõvel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. (Jelenések könyve 17, 4)

  • Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejû és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza. (Jelenések könyve 17, 7)

  • A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységbõl, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétõl fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik. (Jelenések könyve 17, 8)

  • Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása. (Jelenések könyve 17, 10)

  • A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan. (Jelenések könyve 17, 11)

  • A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyûlölik a kéjnõt, kifosztják és levetkõztetik, a húsán rágódnak, és tûzön megégetik. (Jelenések könyve 17, 16)


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina