pronađen 283 Rezultati za: adta

  • Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyõztek. (Bírák könyve 1, 4)

  • Kenáz fia, Káleb öccse, Otniel foglalta el, s õ hozzá is adta feleségül a lányát, Achszát. (Bírák könyve 1, 13)

  • "Tégy meg nekem valamit! - felelte. - Ha elküldtél Negeb pusztájába, adj vízforrást is." Erre Káleb neki adta a felsõ és az alsó forrást is. (Bírák könyve 1, 15)

  • Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották õket. Kiszolgáltatta õket körülöttük élõ ellenségeiknek - nem voltak képesek ellenállni nekik. (Bírák könyve 2, 14)

  • Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat és nem adta õket Józsue kezébe. (Bírák könyve 2, 23)

  • Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta õket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak. (Bírák könyve 3, 8)

  • Rászállott az Úr lelke, s õ bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött. (Bírák könyve 3, 10)

  • Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. (Bírák könyve 3, 12)

  • Ezt mondta nekik: "Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!" Erre mellé szegõdtek, és megszállták Moáb elõtt a Jordán átkelõhelyeit, nem engedtek senkit átkelni. (Bírák könyve 3, 28)

  • Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta õket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. (Bírák könyve 4, 2)

  • Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta õket, hét esztendõre. (Bírák könyve 6, 1)

  • Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Úr béke. Ez az oltár ma is ott van az abiezrita Ofrában. (Bírák könyve 6, 24)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina