pronađen 158 Rezultati za: Uzi
Kimentek Betilua kapujához, és ott találták Uziját és a város véneit, Chabriszt és Charmiszt. (Judit könyve 10, 6)
Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtõje. Õ vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! (Judit könyve 13, 18)
Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyûlt népbõl az egyik ember kezében, arcra borult és elájult. (Judit könyve 14, 6)
Uzija hírvivõket küldött Betomesztaimba, Bebaiba, Kobaiba, Kolába és Izrael egész hegyvidékére, hogy tudassa velük, mi történt, és hívja az egész népet: essen neki az ellenségnek és semmisítse meg. (Judit könyve 15, 4)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
"A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elûzi a sötétséget." (Jób könyve 17, 12)
Elûzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig. (Jób könyve 18, 14)
Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége ûzi õket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek. (Jób könyve 24, 5)
Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségbõl való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten elõtt igaznak gondolta magát. (Jób könyve 32, 2)
A hegyek környékétõl eltiltották, s minden vadtól, amely ott ûzi játékát. (Jób könyve 40, 20)
Ahogy az ébredõ elûzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz. (Zsoltárok könyve 73, 20)
A balga fiú örök bosszúság apjának, a civódó asszony meg, mint a lyukas tetõ, elûzi hazulról. (Példabeszédek könyve 19, 13)
