pronađen 620 Rezultati za: Szent Júdás Levél
Nem jutott neki sír a földben. Ez teljesen igazságos volt így! Mert sokat vétkezett az oltár ellen, amelyen szent a tûz és a hamu. Ezért lelte hamuban a halálát. (Makkabeusok II. könyve 13, 8)
Amikor Júdás errõl tudomást szerzett, arra intette a népet, hogy éjjel-nappal könyörögjön az Úrhoz, hogy - mint mindig - most is segítsen rajtuk, hisz az a veszedelem fenyegeti õket, hogy elveszítik a törvényt, a hazát és a szent templomot. (Makkabeusok II. könyve 13, 10)
Meg is tették mindannyian. Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. Ezután Júdás bátorította õket, és megparancsolta, hogy legyenek készenlétben. (Makkabeusok II. könyve 13, 12)
Júdás minden szükségessel ellátta az õrséget. (Makkabeusok II. könyve 13, 20)
A király másodszor is tárgyalást kezdett Bet-Cur lakóival, és békét ajánlott nekik. Meg is tartotta és elvonult. De találkozott Júdás embereivel és vereséget szenvedett tõlük. (Makkabeusok II. könyve 13, 22)
Akkor megtudta, hogy Antiochia helytartója, Fülöp pártot ütött. Ezen megrettenve jó szóval fordult a zsidókhoz, és esküt téve minden igazságos követelésüknek engedett. Az egyezség megkötése után áldozatot mutatott be - kifejezte tiszteletét a templom iránt és bõkezû volt a szent helyhez. (Makkabeusok II. könyve 13, 23)
Három esztendõ elteltével Júdás hívei hírét vették, hogy Szeleukosz fia, Demetriusz hatalmas sereggel és nagy hajóhaddal partra szállt Tripolisz kikötõjében, (Makkabeusok II. könyve 14, 1)
"Az aszideusnak nevezett zsidók, akiknek Júdás, a Makkabeus a vezérük, folyvást háborút és lázadást szítanak, s nem hagyják, hogy nyugalom uralkodjék az országban. (Makkabeusok II. könyve 14, 6)
Mert amíg Júdás él, lehetetlen, hogy az ország békében éljen!" (Makkabeusok II. könyve 14, 10)
A Júdás elõl Júdeából elmenekült pogányok tömegestül csatlakoztak Nikanorhoz, mert azt hitték, hogy a zsidókra szakadó bajból és szorongattatásból hasznuk származik. (Makkabeusok II. könyve 14, 14)
Júdás testvére, Simon megtámadta Nikanort, de az ellenség hirtelen megjelenésére egy kissé megingott. (Makkabeusok II. könyve 14, 17)
Ám amikor Nikanor meghallotta, mekkora bátorságról tettek tanúságot Júdás csapatai és milyen elszántan harcoltak a hazáért, nem merte vérontással dûlõre vinni az ügyet. (Makkabeusok II. könyve 14, 18)
