pronađen 799 Rezultati za: Nők
Olyanok voltak, mint a déli kamrák bejáratai: minden út kezdetén volt egy bejárat a kelet felé nézõ fallal szemben, annak a bejáratánál. (Ezekiel könyve 42, 12)
Csak a fejedelem ülhet benne, hogy elköltse eledelét az Úr színe elõtt. A kapu elõcsarnokából léphet be, és ugyanazon az úton kell távoznia is. (Ezekiel könyve 44, 3)
A fejedelem vonuljon be kívülrõl a kapu csarnokán át, és álljon meg a kapu küszöbén. A papok mutassák be az õ égõáldozatát és közösségi áldozatát. Õ meg imádkozzék a kapu küszöbén, utána távozzék. A kaput ne zárják be estig. (Ezekiel könyve 46, 2)
Amikor a fejedelem bevonul, a kapu csarnokán vonuljon be és ugyanezen az úton távozzék. (Ezekiel könyve 46, 8)
A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei fõnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérbõl vagy elõkelõ családból származó ifjat. (Dániel könyve 1, 3)
Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejûek, jártasak minden bölcsességben, mûveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett õket tanítania a káldeusok írására és nyelvére. (Dániel könyve 1, 4)
Az udvari emberek fõnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadráknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el. (Dániel könyve 1, 7)
Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek fõnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. (Dániel könyve 1, 8)
Bár az Isten az udvari emberek fõnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt, (Dániel könyve 1, 9)
az udvari emberek fõnöke mégis ezt felelte Dánielnek: "Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelõs a király elõtt." (Dániel könyve 1, 10)
Ekkor Dániel a felügyelõt kérte meg, akit az udvari emberek fõnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt: (Dániel könyve 1, 11)
Amikor elérkezett az idõ, amelyet a király bemutatásukra meghatározott, az udvari emberek fõnöke Nebukadnezár színe elé vezette õket. (Dániel könyve 1, 18)
