pronađen 2903 Rezultati za: Isten és Ember
Erre Achis azt mondta szolgáinak: "Nem látjátok, hogy ez az ember eszelõs? Miért hozzátok hát elém? (Sámuel I. könyve 21, 15)
S azok is mind köré gyûltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és õ a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele. (Sámuel I. könyve 22, 2)
akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: "Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szõlõket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává, (Sámuel I. könyve 22, 7)
Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: "Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment." (Sámuel I. könyve 23, 7)
Jonatán, Saul fia elindult, elment Horsába és bátorságot öntött bele, Isten nevében. (Sámuel I. könyve 23, 16)
Maonban élt egy ember, aki Kármelben gazdálkodott. Az ember nagyon gazdag volt, volt háromezer juha és ezer kecskéje. Épp Kármelben volt, a juhait nyírni. (Sámuel I. könyve 25, 2)
Akkor Dávid megparancsolta embereinek: "Mindenki kösse fel a kardját!" És mindenki felkötötte a kardját. S amikor Dávid is felkötötte a kardját, Dávid vezetésével kivonultak, mintegy négyszáz ember. Kétszázan ott maradtak a málhájuk mellett. (Sámuel I. könyve 25, 13)
Ezt meg azt tegye Dáviddal Isten, ha virradatig egyetlen férfit is meghagyok az övéibõl." (Sámuel I. könyve 25, 22)
Erre Abisáj azt mondta Dávidnak: "Ma az Isten kezedbe adta ellenségedet. A saját lándzsájával odaszögezem a földhöz, egyetlen döféssel, másodikra már nem lesz szükség." (Sámuel I. könyve 26, 8)
A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult elõtte. (Sámuel II. könyve 1, 2)
Ezt meg azt tegye Isten Abnerral - igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni. (Sámuel II. könyve 3, 9)
Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: "Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielõtt lemegy a nap." (Sámuel II. könyve 3, 35)
