pronađen 2903 Rezultati za: Isten és Ember

• Saját szentségére esküdött meg az Úr, az Isten: Bizony, olyan napok jönnek rátok, amikor horoggal vonszolnak benneteket, a maradékot meg szigonnyal. (Ámosz könyve 4, 2)

• Felforgattalak titeket, miként az Isten felforgatta Szodomát és Gomorrát; olyanok lettetek, mint a tûzbõl kimentett üszök, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr. (Ámosz könyve 4, 11)

• Mert így szól az Úr, az Isten, Izrael házához: Százan térnek vissza a városba, amely ezret küldött, s tízen térnek vissza abba, amely százat küldött. (Ámosz könyve 5, 3)

• Ezért a mai idõkben csöndben marad az okos ember, mert gonosz idõ ez! (Ámosz könyve 5, 13)

• Olyan lesz, mint amikor az ember oroszlán elõl menekülve medvére bukkan útjában; vagy házába érve a falnak dõl, és megmarja a kígyó. (Ámosz könyve 5, 19)

• Megesküdött az Úr, az Isten saját magára - mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gõgjét utálom, palotáit gyûlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom. (Ámosz könyve 6, 8)

• Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak! (Ámosz könyve 6, 9)

• Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fû sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált. (Ámosz könyve 7, 1)

• Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: "Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?" (Ámosz könyve 7, 2)

• És az Úr megkönyörült. "Nem fog bekövetkezni" - mondja az Úr, az Isten. (Ámosz könyve 7, 3)

• Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten elõhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezõt is fölperzselte. (Ámosz könyve 7, 4)

• Akkor így szóltam: "Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?" (Ámosz könyve 7, 5)