pronađen 693 Rezultati za: Ima
Erre azt mondta neki: "Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a törzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy itt vagy." (Tóbiás könyve 5, 14)
Aztán mielõtt egyesülnétek, elõbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktõl fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tõle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!" Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nõvére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tõle. (Tóbiás könyve 6, 18)
Közben a szülõk kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: "Kelj fel, nõvérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét." (Tóbiás könyve 8, 4)
Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: "Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsõítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké. (Tóbiás könyve 8, 5)
Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyûjteni. (Tóbiás könyve 12, 8)
Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat. (Tóbiás könyve 12, 12)
Letértek hát õseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elûzték õket isteneik színe elõl. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek. (Judit könyve 5, 8)
A nép leborult, és imádta Istent. Így könyörögtek: (Judit könyve 6, 18)
Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt idõkben megtörtént. (Judit könyve 8, 18)
Igen, atyámnak Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek Teremtõje és Királya mindennek, amit csak teremtettél, hallgasd meg imámat! (Judit könyve 9, 12)
Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte, (Judit könyve 10, 1)
Judit leborult az Isten elõtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: "Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghez vigyem, amit mondtatok nekem." Erre megparancsolták a fiatal õröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte. (Judit könyve 10, 9)
