pronađen 2330 Rezultati za: Amikor
Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: "Nem engedem át neked atyáim örökségét!" Leheveredett, befordult, és nem evett semmit. (Királyok I. könyve 21, 4)
Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szõlejébe és birtokba vette. (Királyok I. könyve 21, 16)
Egészen gyalázatos dolgot mûvelt, amikor a bálványokhoz szegõdött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elûzött Izrael elõl. (Királyok I. könyve 21, 26)
Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklõruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. Aludni is vezeklõruhában tért és kedvetlenül járt-kelt. (Királyok I. könyve 21, 27)
Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?" Azt válaszolta: "Vonulj! Gyõzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!" (Királyok I. könyve 22, 15)
Michajehu azt felelte: "Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységbõl helységbe futsz, hogy elrejtõzz." (Királyok I. könyve 22, 25)
Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jehosafátot, azt gondolták: ez senki más, mint Izrael királya, azért rátámadtak. Jehosafát kiáltozott. (Királyok I. könyve 22, 32)
Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne, az Úr szava szerint. (Királyok I. könyve 22, 38)
Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt. (Királyok I. könyve 22, 42)
Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: "Miért jöttetek vissza?" (Királyok II. könyve 1, 5)
Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: "Isten embere, a király parancsolja, gyere le!" (Királyok II. könyve 1, 9)
Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés elõtt és így szólt: "Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben. (Királyok II. könyve 1, 13)