pronađen 2330 Rezultati za: Amikor
Amikor a király hírét vette az eseményeknek, Júdea elpártolására gondolt. Ezért szívében bõsz haragra gerjedve elindult Egyiptomból, és fegyveres erõivel elfoglalta a várost. (Makkabeusok II. könyve 5, 11)
Jeruzsálembe érkezve békét színlelt. A szombat szent napjáig nyugton maradt. Amikor azonban látta, hogy a zsidók ünnepelnek, megparancsolta embereinek, fogjanak fegyvert. (Makkabeusok II. könyve 5, 25)
nehogy végül bosszút kelljen rajtunk állnia, amikor bûneink már az egeket verik. (Makkabeusok II. könyve 6, 15)
Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tõle való félelembõl." (Makkabeusok II. könyve 6, 30)
Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tûzre, és süssék meg a serpenyõben. Míg a serpenyõbõl egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hõsiesen haljanak meg. Így beszéltek: (Makkabeusok II. könyve 7, 5)
Amikor az elsõ ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejérõl a bõrt, aztán megkérdezték tõle: "Hajlandó vagy enni, még mielõtt ízenként szétszednénk a tested?" (Makkabeusok II. könyve 7, 7)
Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevõ! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az õ törvényeiért halunk meg." (Makkabeusok II. könyve 7, 9)
Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta. (Makkabeusok II. könyve 7, 10)
Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre." (Makkabeusok II. könyve 7, 14)
Utána a hatodikat vezették elõ. Amikor közeledett a halála, azt mondta: "Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedtünk, hisz vétkeztünk a mi Istenünk ellen. Amiatt ér minket ennyi szörnyûség. (Makkabeusok II. könyve 7, 18)
De te, istentelen, te ne bízd el magad gõgödben, s ne táplálj hiú reményeket, amikor kezet emelsz az ég szolgáira, (Makkabeusok II. könyve 7, 34)
Amikor testvéreink elviselték a rövid ideig tartó szenvedést, a mulandó élet ellenében elnyerték Isten szövetségének ígéretét. Te azonban megkapod Isten ítéletekor gõgöd méltó büntetését. (Makkabeusok II. könyve 7, 36)