Ozeás könyve, 11
1. Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat.
2. De minél jobban hívtam õket, annál inkább eltávolodtak tõlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot.
3. Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem.
4. Puha kötelékekkel vonzottam õket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemõt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.
5. Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.
6. Kard járja be városait, megöli gyermekeit, és elpusztítja erõdeit.
7. Népem gyönge a hûtlenség miatt, Baalt hívják segítségül, de az nem emeli fel õket.
8. Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensõm remeg.
9. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élõ Szent, és nem szeretem a pusztítást.
10. Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elõsietnek nyugatról.
11. Mint a madár, elõsietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjérõl, és visszatelepítem õket házaikba - mondja az Úr.
