Ezekiel könyve, 9

1. Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: "Gyertek elõ, város ostorai! Mindegyitek tartsa kezében öldöklõ szerszámait!"

2. És lám, megjelent hat férfi a felsõ kapu felõl, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklõ szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett.

3. Izrael Istenének dicsõsége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán,

4. és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyûségek miatt, amelyeket mûvelnek benne."

5. A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta!

6. Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom elõtt voltak.

7. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak.

8. Míg õk öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön és így kiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?"

9. Ezt mondta nekem: "Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.

10. Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat."

11. Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: "Megtettem, amit parancsoltál."