Ezekiel könyve, 11
1. A lélek fölemelt, és elvitt az Úr templomának keleti kapujához, amely kelet felé néz. S lám, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt, és ezek között láttam Azur fiát, Jaazanját és Benajahu fiát, Pelatjahut, a nép vezetõit.
2. Az Úr így szólt hozzám: "Emberfia, ezek a férfiak gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban.
3. Azt mondják: Ugye nemsokára fölépülnek a házak? Ezek az üst, s mi vagyunk a hús.
4. Jövendölj hát ellenük, jövendölj emberfia!"
5. Leszállt rám az Úr lelke, és így szólt hozzám: "Beszélj! Ezt mondja az Úr: Így beszéltek Izrael háza, s jól tudom, mi van a szívetekben.
6. Megsokszoroztátok a vérontást ebben a városban, és áldozataitokkal vannak tele az utcák.
7. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: A megöltek, akikkel tele van a város, õk a hús, (a város) meg az üst, benneteket azonban eltávolítalak onnét.
8. Féltek a kardtól, azért kardot hozok rátok - mondja az Úr, az Isten.
9. Kivetlek a városból, az ellenség kezére adlak benneteket, és ítéletet tartok fölöttetek.
10. Kard élén hulltok el Izrael határain belül, végrehajtom rajtatok az ítéletet, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
11. Ez a város nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús: Izrael földjén tartok ítéletet fölöttetek,
12. s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, akinek nem tartottátok meg a törvényeit és nem követtétek a parancsait, hanem a körülöttetek lévõ népek szokásai szerint éltetek."
13. Míg jövendöltem, az történt, hogy meghalt Benaja fia, Pelatjahu. Arcra borultam és hangosan felkiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, elpusztítod Izrael maradékát?"
14. Az Úr szózatot intézett hozzám:
15. "Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.
16. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem õket messzire, a népek közé, szétszórtam õket idegen országokba, s rövid idõre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek.
17. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: "Összegyûjtelek benneteket a népek közül, egybegyûjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét.
18. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó.
19. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükbõl a kõszívet, és hússzívet adok nekik,
20. hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem elõtt parancsaimat, és teljesítsék õket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek.
21. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenletes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat - mondja az Úr, az Isten."
22. Akkor a kerubok fölemelték szárnyukat, s a kerekek is követték õket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsõsége.
23. Az Úr dicsõsége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.
24. A lélek fölemelt és látomásban elvitt a káldeusokhoz, a számûzöttek közé, az Isten lelke, azután eltûnt a látomás, amit láttam,
25. s én mindent elmondtam a számûzötteknek, amit az Úr látnom engedett.
