1. Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.

2. Jákob családjának története a következõ: amikor József tizenhét esztendõs volt, bátyjaival együtt a juhokat õrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak.

3. Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki.

4. Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyûlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani.

5. Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek.

6. Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok ide, milyen álmot láttam.

7. Kévét kötöttünk a mezõn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém elõtt."

8. Testvérei így válaszoltak: "No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?" Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyûlölték.

9. Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: "Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak elõttem."

10. Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: "Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk elõtted?"

11. Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

12. Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették,

13. Izrael ezt mondta Józsefnek: "Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk." "Készen vagyok" - felelte.

14. Akkor ezt mondta neki: "Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk." Így elküldte Hebron völgyébõl, s õ Szichembe érkezett.

15. Amikor a mezõn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: "Mit keresel?"

16. "Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?"

17. A férfi így válaszolt: "Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba." József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta õket.

18. Amikor azok messzirõl meglátták, még mielõtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg.

19. Így szóltak egymáshoz: "Nézzétek, ott jön az álomlátó.

20. Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból."

21. Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükbõl, és így szólt: "Ne vegyük el az életét."

22. Ruben még azt mondta nekik: "Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá." (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükbõl és vissza akarta küldeni apjához.

23. Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt,

24. õt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne.

25. Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék.

26. Júda így szólt testvéreihez: "Milyen elõnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk?

27. Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk." Testvérei hallgattak rá.

28. Amikor tehát a midiánita kereskedõk elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedõknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.

29. Amikor Ruben késõbb ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját,

30. visszament testvéreihez és így szólt: "A fiú már nincs ott, mitévõ legyek?"

31. Õk azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották.

32. Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: "Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?"

33. Amikor az meglátta, felkiáltott: "Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!"

34. Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípõje köré és hosszú ideig gyászolta fiát.

35. Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta õt az apja.

36. A midiániták pedig eladták õt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az õrség parancsnokának.





“Submeter-se não significa ser escravo, mas ser livre para receber santos conselhos.” São Padre Pio de Pietrelcina