Encontrados 31 resultados para: megverte

  • Megverte Edomot a Só-völgyben, tízezer embert, ostrom alá vette és elfoglalta Szelát, és Jokteelnek nevezte el; (így hívják) mindmáig. (Királyok II. könyve 14, 7)

  • De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig. Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában és szolgáltatott igazságot a népnek. (Királyok II. könyve 15, 5)

  • Husám halála után Adad uralkodott helyette mint király, annak a Badadnak a fia, aki a midiánitákat Moáb mezején megverte. Városát Avitnak hívták. (Krónikák I. könyve 1, 46)

  • Ezek után történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat és leigázta õket. Gátot és leányvárosait elfoglalta a filiszteusoktól. (Krónikák I. könyve 18, 1)

  • Amikor Tou, Hamat királya megtudta, hogy Dávid Hadadezer cobai király egész seregét megverte, (Krónikák I. könyve 18, 9)

  • elküldte fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje, és szerencsét kívánjon neki abból az alkalomból, hogy megütközött Hadadezerrel és megverte. Hadadezer ugyanis harcban állott Touval. Mindenféle arany-, ezüst- és bronzeszközöket küldött neki. (Krónikák I. könyve 18, 10)

  • Abisáj, Ceruja fia, a Só-völgyében megverte az edomitákat, tizennyolcezer embert. (Krónikák I. könyve 18, 12)

  • Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára. (Krónikák II. könyve 13, 15)

  • Nem is tudott többé Jerobeám Abija napjaiban erõre kapni, sõt az Úr úgy megverte, hogy belehalt. (Krónikák II. könyve 13, 20)

  • Ekkor az Úr megverte a kusitákat Aza és Júda elõtt, és a kusiták megfutamodtak. (Krónikák II. könyve 14, 11)

  • Jorám ekkor vezéreivel együtt kivonult, vele egész lovassága is. Éjszaka idején fölkelt, megverte a körülötte táborozó Edomot és lovasságának vezéreit. (Krónikák II. könyve 21, 9)

  • Amacja pedig bátran vezette népét. Megérkezett a Só-völgybe és megverte Szeir fiait, tízezer embert. (Krónikák II. könyve 25, 11)


“Submeter-se não significa ser escravo, mas ser livre para receber santos conselhos.” São Padre Pio de Pietrelcina