Encontrados 133 resultados para: Moab története

  • Ez a könyv Tobit története, Tóbiel fiáé, aki Ananielnek volt a fia, az meg Babael fiáé, Aduelé, Aziel nemzetségébõl, Naftali törzsébõl. (Tóbiás könyve 1, 1)

  • Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig. (Judit könyve 1, 12)

  • Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes fõemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját. (Judit könyve 5, 2)

  • Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz fõemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik. (Judit könyve 5, 22)

  • Moáb azonban mosdótálam, sarumat ráteszem Edomra. Kiálts hát gyõzelmet, Filisztea! (Zsoltárok könyve 60, 10)

  • Edom sátrai, az izmaeliták, Moáb és a hagriták, (Zsoltárok könyve 83, 7)

  • De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött." (Zsoltárok könyve 108, 10)

  • Fenyegetõ jövendölés Moáb ellen: Azon az éjszakán, amikor Ár elpusztul, elesik Moáb. Azon az éjszakán, amikor Kir elpusztul, elesik Moáb. (Izajás könyve 15, 1)

  • Fölmegy a nép Dibon templomához, fölmennek a magaslatokra sírni. Nebó hegyén és Medébában jajveszékel Moáb. Minden fej kopaszra van nyírva, minden szakáll levágva. (Izajás könyve 15, 2)

  • Hesbon és Elaále fájdalmában felkiált, Jáházig hallatszik a hangja. Megremeg ezért Moáb ágyéka, szinte reszket benne a lélek. (Izajás könyve 15, 4)

  • Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépõ zokogással sírnak. (Izajás könyve 15, 5)

  • Igen, jajkiáltás járja át Moáb egész vidékét. Eglaimig hangzik a jajgatás, s a panasz egész Beer-Elimig. (Izajás könyve 15, 8)


“O amor sem temor torna-se presunção.” São Padre Pio de Pietrelcina