Encontrados 11 resultados para: Mifiboset

  • Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult elõtte. Dávid megszólította: "Mifiboset!" "Itt vagyok, szolgálatodra" - felelte. (Sámuel II. könyve 9, 6)

  • Fiaiddal és szolgáiddal mûveld meg a földet, s takarítsd be a termést, hogy urad házanépének legyen kenyere, amit egyen. Maga Mifiboset azonban, urad fia, mindig az én asztalomnál fog enni." Cibának tizenöt fia és húsz szolgája volt. (Sámuel II. könyve 9, 10)

  • Erre Ciba azt felelte a királynak: "Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának." Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia. (Sámuel II. könyve 9, 11)

  • Mifibosetnek volt egy kisfia, Michának hívták. Azok, akik Ciba házában laktak, mind Mifiboset szolgálatára voltak. (Sámuel II. könyve 9, 12)

  • Maga Mifiboset Jerzsálemben lakott, hisz a király asztalánál evett. De mindkét lábára bicegett. (Sámuel II. könyve 9, 13)

  • Alighogy túljutott Dávid a hegytetõn, ott jött vele szemben Ciba, Mifiboset szolgája, két fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyeret, száz mazsolás kalácsot, száz fügés kalácsot és egy tömlõ bort hoztak. (Sámuel II. könyve 16, 1)

  • Mifiboset, Saul fia szintén eléje ment a királynak. Attól a naptól, hogy a király elmenekült egészen addig, míg épségben vissza nem tért, nem mosta meg a lábát meg a kezét, nem gondozta a szakállát, és a ruháját sem mosta ki. (Sámuel II. könyve 19, 25)

  • Amikor most Jeruzsálembõl a király elé ment, a király megkérdezte tõle: "Miért nem jöttél velem, Mifiboset?" (Sámuel II. könyve 19, 26)

  • Erre Mifiboset azt mondta a királynak: "Akár az egész is az övé lehet, ha uram és királyom épségben hazatér." (Sámuel II. könyve 19, 31)

  • Jonatán fia: Mifiboset. Mifiboset nemzette Michát. (Krónikák I. könyve 8, 34)

  • Jonatán fia: Mifiboset. Mifiboset nemzette Michát. (Krónikák I. könyve 9, 40)


“Não abandone sua alma à tentação, diz o Espírito Santo, já que a alegria do coração é a vida da alma e uma fonte inexaurível de santidade.” São Padre Pio de Pietrelcina