Encontrados 1158 resultados para: Király

  • Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr elõtt, szívében megvetette. (Sámuel II. könyve 6, 16)

  • Amikor már a házában lakott a király, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétõl, (Sámuel II. könyve 7, 1)

  • a király így szólt Nátán prófétához: "Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik." (Sámuel II. könyve 7, 2)

  • Tebachból és Berotaiból, Hadad-Ezer városaiból szintén rengeteg bronzot elvitt Dávid király. (Sámuel II. könyve 8, 8)

  • Amikor Hamat királya, Tou hírét vette, hogy Dávid király Hadad-Ezer egész seregét legyõzte, (Sámuel II. könyve 8, 9)

  • Ezeket Dávid király az Úrnak szentelte azzal az arannyal-ezüsttel egyetemben, amelyet abból, amit a leigázott népektõl, (Sámuel II. könyve 8, 11)

  • Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tõle: "Ciba vagy?" "Igen, szolgálatodra!" - felelte. (Sámuel II. könyve 9, 2)

  • A király tovább kérdezte: "Nem maradt meg valaki Saul házából, akivel jót tehetnék, az Isten nevében?" Ciba így válaszolt a királynak: "Még van Jonatánnak egy fia, mindkét lábára béna." (Sámuel II. könyve 9, 3)

  • "Hol van?" - kérdezte a király. S Ciba megmondta: "Ammiel fiának, Machirnak a házában, Lo-Debarban." (Sámuel II. könyve 9, 4)

  • Erre a király elküldött érte, és elhozatta Lo-Debarból, Ammiel fiának, Machirnak a házából. (Sámuel II. könyve 9, 5)

  • A király ezután behívatta Cibát, Saul szolgáját, és azt mondta neki: "Mindent, ami Saulé és házanépéé volt, adj át urad fiának. (Sámuel II. könyve 9, 9)

  • Erre Ciba azt felelte a királynak: "Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának." Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia. (Sámuel II. könyve 9, 11)


“O passado não conta mais para o Senhor. O que conta é o presente e estar atento e pronto para reparar o que foi feito.” São Padre Pio de Pietrelcina