Encontrados 460 resultados para: Dor
Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól. (Sámuel I. könyve 7, 10)
Sámuel azonban így szólt: "Mit tettél?" "Mivel láttam - felelte Saul -, hogy a nép cserbenhagyott és szétszéledt, te a megbeszélt idõre nem érkeztél meg, a filiszteusok azonban összegyûltek Michmászban, (Sámuel I. könyve 13, 11)
Ezért Saul megparancsolta szolgáinak: "Kerítsetek nekem egy asszonyt, aki ért a halottidézéshez! Elmegyek és kérdést intézek hozzá." Szolgái azt felelték: "En-Dorban van egy halottlátó asszony." (Sámuel I. könyve 28, 7)
Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdõre vonta Abnert: "Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?" (Sámuel II. könyve 3, 7)
Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban - az volt a hajlékom. (Sámuel II. könyve 7, 6)
Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építtek nekem cédrusfából házat? (Sámuel II. könyve 7, 7)
Tou elküldte a fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje és szerencsét kívánjon neki, amiért harcba szállt Hadad-Ezerrel és legyõzte. Hadad-Ezer ugyanis Tou ellensége volt. Hadorám ezüst-, arany- és bronzedényeket vitt magával. (Sámuel II. könyve 8, 10)
Aztán fogták Absalomot, s az erdõben egy gödörbe dobták, és egy óriási kõhalmot raktak fölé. Közben egész Izrael menekült, ki-ki a maga sátorába. (Sámuel II. könyve 18, 17)
Adoram felügyelt a munkára, Achilud fia, Jehosafát volt az udvarnagy, (Sámuel II. könyve 20, 24)
Az Úr megdörgette az egeket, hallatta szavát a Mindenható. (Sámuel II. könyve 22, 14)
Láthatóvá vált a tenger feneke, a föld mélységei feltárultak, az Úr dörgedelmére, az orrából elõtörõ lehelet szelére. (Sámuel II. könyve 22, 16)
Így hát Dávid a pestist választotta. Épp a búza aratásának volt az ideje. Akkor az Úr pestist küldött Izraelre, reggeltõl a megszabott idõre. A csapás lesújtott a népre, és hetvenezren meghaltak a népbõl Dántól egészen Beersebáig. (Sámuel II. könyve 24, 15)
