I Coríntios, 13

1. Ainda que eu falasse as línguas dos homens e dos anjos, se não tiver caridade, sou como o bronze que soa, ou como o címbalo que retine.

1. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom.

2. Mesmo que eu tivesse o dom da profecia, e co­nhecesse todos os mistérios e toda a ciência; mesmo que tivesse toda a fé, a ponto de transportar montanhas, se não tiver caridade, não sou nada.

2. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

3. Ainda que distribuís­se todos os meus bens em sustento dos pobres, e ainda que entregasse o meu corpo para ser queimado, se não tiver caridade, de nada valeria!

3. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözõk közt, odaadhatom a testemet is égõáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

4. A caridade é paciente, a caridade é bondosa. Não tem inveja. A caridade não é orgulhosa. Não é arrogante.

4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.

5. Nem escandalosa. Não busca os seus próprios interesses, não se irrita, não guarda rancor.

5. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

6. Não se alegra com a injustiça, mas se rejubila com a verdade.

6. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság gyõzelmében leli.

7. Tudo desculpa, tudo crê, tudo espera, tudo suporta.

7. Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

8. A caridade jamais acabará. As profecias desaparecerão, o dom das línguas cessará, o dom da ciência findará.

8. S a szeretet nem szûnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.

9. A nossa ciência é parcial, a nossa profecia é imperfeita.

9. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.

10. Quando chegar o que é perfeito, o imperfeito desaparecerá.

10. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.

11. Quando eu era criança, falava como criança, pensava como criança, raciocinava como crian­ça. Desde que me tornei homem, eliminei as coisas de crian­ça.

11. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait.

12. Hoje vemos como por um espelho, confusamente; mas então veremos face a face. Hoje conheço em parte; mas então conhecerei totalmente, como eu sou conhecido.

12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színrõl színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.

13. Por ora subsistem a fé, a esperança e a caridade – as três. Porém, a maior delas é a caridade.

13. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.