1. A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot.

2. Mikor Jákobnak jelentették: "Íme, a fiad, József jön hozzád" -, összeszedte erejét és felült ágyában.

3. Jákob ezt mondta Józsefnek: "A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén.

4. Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök idõkre birtokul adom utódaidnak.

5. Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielõtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon.

6. Azok a gyermekek azonban, akik késõbb születtek, legyenek a tieid. Õket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevérõl.

7. Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el õt az Efratába vezetõ út mellett."

8. Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?"

9. József így válaszolt atyjának: "Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott." Erre azt mondta: "Hozd ide õket, rájuk adom áldásomat."

10. Izrael szeme homályos volt az öregségtõl és nem látott jól. Amikor odavitte õket, megcsókolta és megölelte,

11. majd így szólt Izrael Józsefhez: "Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam."

12. Erre József elhúzta õket a térdétõl, és arccal a földre borult.

13. Majd fogta kettõjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte õket.

14. Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet õ volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idõsebb.

15. Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet:

16. "Isten, akinek színe elõtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségembõl, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön."

17. Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejérõl és Manassze fejére helyezze.

18. Közben ezt mondta atyjának: "Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsõszülött. Tedd jobbodat az õ fejére."

19. De atyja vonakodott, és így szólt: "Tudom, fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak."

20. Így áldotta meg õket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte.

21. Azután Izrael így szólt Józsefhez: "Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére.

22. Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg."



Livros sugeridos


“Para que se preocupar com o caminho pelo qual Jesus quer que você chegue à pátria celeste – pelo deserto ou pelo campo – quando tanto por um como por outro se chegará da mesma forma à beatitude eterna?” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.