1. A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta õket, felállt, eléjük ment, földig hajolt elõttük,

2. és így szólt: "Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat." Azok így válaszoltak: "Nem, a szabadban akarunk éjszakázni."

3. De unszolta õket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Õ pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek.

4. Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat.

5. Kihívták Lótot és így szóltak: "Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg õket."

6. Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött,

7. és így szólt: "Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot.

8. Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom õket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert õk az én tetõm árnyékában vonták meg magukat."

9. Erre azok így kiabáltak: "El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük." Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót.

10. De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót.

11. Az ajtó elõtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.

12. Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: "Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységbõl,

13. mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten elõtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el õket."

14. Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: "Rajta, költözzetek el errõl a helyrõl, mert Isten elpusztítja a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik.

15. Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: "Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntetõ ítélet téged is érjen."

16. Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták õt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta õket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el õket.

17. Amikor kivezették õket, ezt mondták: "Menekülj, az életedrõl van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj."

18. Lót így szólt hozzájuk: "Nem, Uram,

19. hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom.

20. Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni - ugyanis elég kicsi -, hogy életben maradhassak."

21. Õ így válaszolt neki: "Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyrõl beszéltél.

22. Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz." Ezért nevezik a várost Coárnak.

23. A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba.

24. Akkor Isten kén- és tûzesõt bocsátott az égbõl Szodomára és Gomorrára.

25. Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mezõ egész növényzetét.

26. Felesége visszanézett és sóoszloppá változott.

27. Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe elõtt állt,

28. és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földbõl füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez.

29. Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette õt a pusztulásból, midõn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.

30. Lót késõbb följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával.

31. Az idõsebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: "Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás.

32. Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!"

33. Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idõsebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt.

34. Másnap az idõsebb azt mondta a fiatalabbnak: "Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen."

35. Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt.

36. Így Lót mindkét lánya fogant apjától.

37. Az idõsebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Õ a moábiták õsatyja a mai napig.

38. A fiatalabb is fiút szült és Ammonnak nevezte. Õ az ammoniták õsatyja a mai napig.



Livros sugeridos


“Onde não há obediência, não há virtude. Onde não há virtude, não há bem, não há amor; e onde não há amor, não há Deus; e sem Deus não se chega ao Paraíso. Tudo isso é como uma escada: se faltar um degrau, caímos”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.