aaaaa

1. Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.

2. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt elõtte. Mihelyt meglátta õket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt

3. és így szólt: "Uram, ha kegyelmet találtam színed elõtt, ne kerüld el szolgádat.

4. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt.

5. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat." Azok így válaszoltak: "Tedd, amit mondtál."

6. Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: "Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt."

7. Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erõs borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el.

8. Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette.

9. Míg ettek, ott állt elõttük a fa alatt. Azok megkérdezték: "Hol van a feleséged, Sára?" Ezt válaszolta: "Itt a sátorban."

10. Az folytatta: "A jövõ évben ez idõ tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz." Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott.

11. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai.

12. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: "Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg."

13. Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: "Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok?

14. Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövõ évben ez idõ tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz."

15. Sára tagadta, és azt mondta: "Nem nevettem." De õ így válaszolt: "Igenis, nevettél."

16. A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje õket.

17. Akkor az Úr így szólt: "Titokban tarthatom-e Ábrahám elõtt, amit tenni készülök?

18. Ábrahám ugyanis nagy és erõs néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe.

19. Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki."

20. Ezért az Úr így szólt: "Szodoma és Gomorra miatt tetézõdött a panasz, és bûnük nagyon súlyos.

21. Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom."

22. A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr elõtt.

23. Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: "Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?

24. Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?

25. Távol legyen tõlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlõ legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tõled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan."

26. Az Úr így válaszolt: "Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek."

27. Ábrahám folytatta és így szólt: "Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.

28. Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?" Így válaszolt: "Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne."

29. Erre õ folytatta beszédét: "De lehet, hogy csak negyven van." Ezt felelte: "Negyven miatt sem fogom megtenni."

30. Õ újra szólt: "Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek." Ezt válaszolta: "Ha harmincat találok, hát nem teszem meg."

31. Aztán újra szólt: "Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz." Így felelt: "Húsz miatt sem pusztítom el."

32. Õ folytatta: "Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak."

33. Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.




“Se você tem dúvidas sobre a fé é exatamente porque tem fé!” São Padre Pio de Pietrelcina