1. Dávid megkérdezte: "Van-e még valaki, aki életben maradt Saul házából? Mert akkor Jonatánra való tekintettel jót teszek vele."

2. Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tõle: "Ciba vagy?" "Igen, szolgálatodra!" - felelte.

3. A király tovább kérdezte: "Nem maradt meg valaki Saul házából, akivel jót tehetnék, az Isten nevében?" Ciba így válaszolt a királynak: "Még van Jonatánnak egy fia, mindkét lábára béna."

4. "Hol van?" - kérdezte a király. S Ciba megmondta: "Ammiel fiának, Machirnak a házában, Lo-Debarban."

5. Erre a király elküldött érte, és elhozatta Lo-Debarból, Ammiel fiának, Machirnak a házából.

6. Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult elõtte. Dávid megszólította: "Mifiboset!" "Itt vagyok, szolgálatodra" - felelte.

7. Ekkor Dávid azt mondta neki: "Ne félj! Mert atyádra, Jonatánra való tekintettel jót teszek veled, s õsödnek, Saulnak egész földjét visszaadom neked. S mindig asztalomnál eszel majd."

8. Erre az leborult és így szólt: "Mi a te szolgád, hogy irgalommal vagy egy olyan döglött kutyához, mint amilyen én vagyok?"

9. A király ezután behívatta Cibát, Saul szolgáját, és azt mondta neki: "Mindent, ami Saulé és házanépéé volt, adj át urad fiának.

10. Fiaiddal és szolgáiddal mûveld meg a földet, s takarítsd be a termést, hogy urad házanépének legyen kenyere, amit egyen. Maga Mifiboset azonban, urad fia, mindig az én asztalomnál fog enni." Cibának tizenöt fia és húsz szolgája volt.

11. Erre Ciba azt felelte a királynak: "Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának." Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia.

12. Mifibosetnek volt egy kisfia, Michának hívták. Azok, akik Ciba házában laktak, mind Mifiboset szolgálatára voltak.

13. Maga Mifiboset Jerzsálemben lakott, hisz a király asztalánál evett. De mindkét lábára bicegett.





“Quando te encontrares diante de Deus, na oração considera-te banhado na luz da verdade, fala-lhe se puderes, deixa simplesmente que te veja e não tenhas preocupação alguma”. São Padre Pio de Pietrelcina