1. Akkoriban élt Benjamin fiai közt egy Kis nevû ember; Abiel fia volt, Ceror fiáé, (aki) Bechoratnak volt a fia, egy Benjamin törzsébõl való, jómódú embernek, Afiachnak a fiáé.

2. Volt egy élte virágjában levõ, Saul nevû daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél.

3. Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nõstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: "Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nõstény szamarakat!"

4. Végigpásztázták Efraim egész hegyvidékét és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták õket. Aztán átfésülték Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk.

5. Amikor Cuf vidékére értek, Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: "Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nõstény szamarak miatt, hanem mi miattunk kezd el aggódni."

6. De az így felelt: "Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk."

7. Saul erre azt mondta szolgájának: "Ha netán elmennénk, ugyan mit vinnénk annak az embernek. A kenyér kifogyott tarisznyánkból, ajándék nincs nálunk, hogy felajánlhatnánk Isten emberének. Mit adhatnánk hát neki?"

8. Ám a szolga megfelelt Saulnak, e szavakkal: "Nézd, még van egy negyed sékel ezüstöm. Ezt adom oda Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást."

9. Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: "Gyertek, menjünk a látóemberhez!" Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. -

10. "Helyes a beszéded - válaszolta Saul. - Gyere hát, menjünk!" Így elmentek abba a városba, ahol Isten embere élt.

11. Amikor a városhoz vivõ emelkedõn felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni. Megkérdezték tõlük: "Otthon van a látóember?" -

12. "Igen - felelték nekik -, erre van, elõttetek. Épp most érkezett meg a városba, mert ma nagy áldozati lakomát tart a nép a magaslaton.

13. Ha betértek a városba, még itt éritek, mielõtt fölmenne a magaslatra az áldozati lakomára. Mert a nép addig nem kezd el enni, amíg õ ott nincs. Õ áldja meg ugyanis az áldozatot, s csak azután esznek a meghívottak. Menjetek hát, mert most még épp találkozhattok vele."

14. Fölmentek hát a városba. De épp amikor beléptek a kapun, szembejött velük Sámuel -, a magaslati hely felé tartott.

15. Az Úr egy nappal azelõtt, hogy Saul megérkezett, ezt a kinyilatkoztatást adta Sámuelnak:

16. "Holnap ebben az idõben küldök neked Benjamin hegyvidékérõl egy embert. Azt kend föl népem, Izrael fejedelmévé. Õ fogja majd népemet a filiszteusok kezébõl kiszabadítani. Láttam ugyanis népem nyomorúságát, jajszavuk felhatolt hozzám."

17. Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: "Ez az az ember, akirõl beszéltem neked. Õ uralkodjék népem fölött."

18. Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez és megszólította: "Mondd, hol van a látóember háza?"

19. Sámuel így felelt Saulnak: "Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de elõbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja.

20. Ami a nõstény szamarakat illeti, amelyek három nappal ezelõtt elkóboroltak, miattuk ne aggódj, elõkerültek. Egyébként kié lesz Izrael egész gazdagsága? Hát nem a tiéd és atyád házáé?"

21. Saul ezt válaszolta: "Hát nem Benjamin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzsébõl? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjamin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?"

22. Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette õket, és megtisztelõ helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak.

23. Aztán így szólt Sámuel a szakácshoz: "Hozd ide azt a darabot, amelyre azt mondtam neked, hogy tedd félre."

24. Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartõt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: "Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..." Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel.

25. Amikor a magaslatról visszatértek a városba, szállást csináltak Saulnak a tetõn.

26. És nyugalomra tért. Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetõre: "Kelj föl, hogy elkísérhesselek!" Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, õ és Sámuel.

27. Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: "Mondd a szolgádnak, hogy menjen elõre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát."



Livros sugeridos


“Viva feliz. Sirva ao Senhor alegremente e com o espírito despreocupado.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.