1. Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: "Gyere, hatoljunk elõre a filiszteusok elõörséig, amely a szorosban állomásozik." Atyjának azonban nem jelentette a dolgot.

2. Saul Geba szélén egy gránátalmafa alatt ült, a szérû mellett. Azoknak az embereknek a száma, akik vele voltak, mintegy hatszázra rúgott.

3. Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment.

4. A szorosnak, amelyen Jonatánnak át kellett kelnie, hogy a filiszteusok elõõrséig eljusson, az egyik végénél is volt egy sziklacsúcs s a másik végénél is volt egy sziklacsúcs; az egyiket Bocecnak hívták, a másikat Szennének.

5. Az egyik szikla az északi oldalon állt, Michmásszal átellenben, a másik a déli oldalon, Gebával szemben.

6. Jonatán így szólt fegyverhordozójához: "Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az elõõrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr gyõzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen."

7. Fegyverhordozója ezt felelte: "Tégy úgy, amint a kedved tartja; ami engem illet, az én szívem olyan, mint a te szíved."

8. Jonatán így folytatta: "Menjünk hát oda azokhoz az emberekhez, és mutatkozzunk elõttük.

9. Ha aztán odaszólnak: Várjatok míg odamegyünk, akkor megállunk a helyünkön és nem megyünk át hozzájuk.

10. Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja õket. Ez lesz nekünk a jel."

11. Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok elõõrsei elõtt, a filiszteusok azt mondták: "Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekbõl, ahová elrejtõztek."

12. Aztán odaszóltak az elõõrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: "Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra." Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: "Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta õket!"

13. Jonatán négykézláb felkapaszkodott, s utána a fegyverhordozója is. A filiszteusok elestek Jonatán elõtt, s fegyverhordozója utána végzett velük.

14. Ez volt az elsõ vérfürdõ, amelyet Jonatán és fegyverhordozója rendezett, mintegy húsz ember...

15. Erre nagy félelem kerítette hatalmába a tábort a nyílt mezõn; az elõõrsöt is, a portyázó csapatot is rettegés fogta el. Még a föld is megindult, úgyhogy nagyon megijedtek az Istentõl.

16. Amikor Saul õrszemei, akik Benjamin (földjén), Gebában tartózkodtak, körülnéztek, azt látták, hogy a tábor ide-oda mozog.

17. Akkor Saul megparancsolta az embereknek, akik körülötte voltak: "Tartsatok számbavételt, s nézzétek meg, ki tûnt el közülünk." Megejtették a számbavételt, s lám, Jonatán és fegyverhordozója hiányzott.

18. Ekkor Saul azt mondta Achijának: "Hozd ide az efodot!" Abban az idõben ugyanis õ viselte az efodot Izrael fiai elõtt.

19. Míg Saul beszélt a pappal, a filiszteusok táborában egyre nagyobb lett a lárma. Ezért Saul így szólt a paphoz: "Húzd vissza a kezed!"

20. Aztán Saul és vele levõ csapata kivonultak, s amikor a csata színhelyére értek, lám, egymásnak szegezték a kardjukat, s óriási zûrzavar uralkodott.

21. De azok a héberek, akik már régóta a filiszteusokkal tartottak és velük együtt kivonultak harcolni, azok elpártoltak, és Izrael azon fiaihoz csatlakoztak, akik Saullal és Jonatánnal tartottak.

22. Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtõzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük.

23. Így segítette az Úr azon a napon gyõzelemre Izraelt. Egész Bet-Horonon túlig csatáztak.

24. Saul azon a napon nagy megtartóztatást rendelt el, s ezt az átkot mondta a népre: "Átkozott mindenki, aki este elõtt ételt vesz magához, mindaddig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen." Ezért az egész nép nem vett magához ételt.

25. Volt ott a föld felszínén egy mézzel tele lép.

26. Az emberek odamentek a léphez, s bár kicsordult belõle a méz, senki sem emelte a szájához, mert féltek az átoktól.

27. Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott.

28. Az egyik ember azonban megszólalt és így beszélt: "Atyád átkot mondott a népre e szavakkal: Mindenki legyen átkozott, aki ma valamit magához vesz."

29. "Atyám romlásba dönti az országot - válaszolta Jonatán. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, mivel egy kis mézet ettem.

30. Hátha még bõségesen ehettek volna az emberek a zsákmányból, amit ellenségeiktõl szereztek! Hát nem sokkal nagyobb volna akkor a filiszteusok veresége?"

31. Így azon a napon Michmásztól Ajalonig megverték a filiszteusokat.

32. Az emberek nagyon kimerültek voltak. Ezért az emberek nekiestek a zsákmánynak, fogták a kecskét-juhot, a marhát és a borjút, s levágták a puszta földön. Sõt, az emberek a vért is elfogyasztották.

33. Jelentették hát Saulnak: "A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst." Erre azt mondta a hírhozóknak: "Gurítsatok ide egy nagy követ!"

34. Aztán megparancsolta Saul: "Vegyüljetek az emberek közé, és mondjátok meg nekik: Mindenki hozza ide elém a marháját és a juhát, s itt vágja le. Aztán megehetitek, de ne vétkezzetek az Úr ellen, hogy a vérrel együtt eszitek a húst." Az emberek ezért - ami épp kinek-kinek a kezében volt -, azt még azon éjszaka odavitték és ott vágták le.

35. Saul akkor oltárt emelt az Úrnak. Ez volt az elsõ oltár, amit Saul az Úrnak emelt.

36. Saul azt mondta: "Menjünk, s az éjszaka folyamán vegyük üldözõbe a filiszteusokat, szerezzünk tõlük zsákmányt, míg meg nem virrad; ne hagyjunk egyetlen embert sem élve." "Tégy úgy - válaszolták neki -, amint jónak látod." De a pap így szólt: "Elõször járuljunk az Úr elé!"

37. Saul tehát megkérdezte az Urat: "Üldözõbe vegyem a filiszteusokat? Izrael kezére adod õket?" Ám ezen a napon nem adott feleletet.

38. Erre Saul megparancsolta: "Ide, elém mind, akik a nép fõemberei vagytok! Járjatok utána és derítsétek ki, ki követett el ma bûnt.

39. Mert amint igaz, hogy az Úr él, még ha a fiam, Jonatán bizonyul is vétkesnek, meg kell halnia." De senki sem adott neki feleletet az egész népbõl.

40. Erre így szólt egész Izraelhez: "Álljatok az egyik oldalra, én és fiam, Jonatán meg a másik oldalra." A nép ezt válaszolta Saulnak: "Tégy úgy, amint jónak látod."

41. Akkor Saul imádkozott: "Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bûn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot." A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bûntelennek bizonyult.

42. Saul erre folytatta: "Döntsön a sorsvetés köztem és fiam, Jonatán közt!" S Jonatánra esett (a sorsvetés).

43. Most Saul így szólt Jonatánhoz: "Valld meg, mit tettél!" Jonatán megvallotta, s azt mondta: "Csak épp megkóstoltam a mézet a botom hegyével, amely a kezemben volt. Itt vagyok, halálra készen!"

44. Saul így válaszolt: "Isten ezt meg azt tegye velem, igen, Jonatán, meg kell halnod!"

45. De a sereg így szólt Saulhoz: "Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy gyõzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a gyõzelmet!" Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia.

46. Saul meg lemondott a filiszteusok üldözésérõl, és a filiszteusok hazatértek...

47. Amikor Saul megszilárdította Izrael fölötti uralmát, körös-körül minden ellenségével harcba szállt, Moábbal, az ammonitákkal, Edommal, Coba királyával és a filiszteusokkal. Amerre csak járt, mindenütt gyõzött.

48. Hõsies tetteket vitt végbe, megverte az amalekitákat és kiszabadította Izraelt azok kezébõl, akik fosztogatták.

49. Saulnak Jonatán, Isjo és Malkisua volt a fia. Az idõsebbik lányát Merabnak hívták, a fiatalabbat Michalnak.

50. Saul feleségének Achinoam volt a neve, s Achimaac lánya volt. Seregének vezérét Abnernek hívták és Saul nagybátyjának, Nernek volt a fia.

51. Saul apja, Kis, és Abner apja, Ner, Abiel fiai voltak.

52. A filiszteusok elleni háború mindaddig tombolt, ameddig csak Saul élt. Amikor Saul meglátott egy bátor, harcra termett férfit, mindig szolgálatába fogadta.



Livros sugeridos


“No juízo final daremos contas a Deus até de uma palavra inútil que tenhamos dito.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.