aaaaa

1. Jaj a vérengzõ városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat!

2. Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek!

3. A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak...

4. Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nõnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítõnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket.

5. Nézd, én szembeszállok veled - mondja a Seregek Ura -, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek elõtt, szégyenedet a nemzetek elõtt.

6. Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek.

7. Aki csak lát majd, az mind elfordul tõled és így beszél: "Ninive! Micsoda pusztulás!" Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?

8. Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védõsánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize.

9. Etiópia volt az erõssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták.

10. De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemõit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, fõembereire bilincset vertek.

11. Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elõl.

12. Minden erõdöd olyan, mint a korán érõ füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja.

13. Harcosaid olyanok benned, mint az asszonyok, kapuid szélesre tárulnak az ellenfél elõtt, záraidat tûz emészti meg.

14. Hiába merítesz vizet az ostrom idejére, hiába erõsíted meg erõdeidet; gyúrhatod a sarat, taposhatod az agyagot, készíthetsz téglát:

15. megemészt a tûz, és elpusztít a kard. Gyülekezzetek, mint a legyek, gyülekezzetek, mint a sáskák,

16. szaporítsd kereskedõidet, legyenek többen, mint az égen a csillag. Õrséged, mint a sáskák, írnokaid, mint a sáskaraj: hideg napokon a falakon tanyáznak, de mihelyt kisüt a nap,

17. kiterjesztik szárnyukat és elrepülnek a sáskák, útnak indulnak, nem tudni hová.

18. Jaj! Álomba merültek a pásztoraid, Asszíria királya; bajnokaid szenderegnek, néped szétszéledt a hegyeken, senki sem tudja õket összeszedni.

19. Sebedre nincsen orvosság, sérülésed nem gyógyul be. Akik csak hallják a hírét, tapsolnak fölötted. Mert van-e valaki, akit utol ne ért volna gonoszságod?




“Por que a tentação passada deixa na alma uma certa perturbação? perguntou um penitente a Padre Pio. Ele respondeu: “Você já presenciou um tremor de terra? Quando tudo estremece a sua volta, você também é sacudido; no entanto, não necessariamente fica enterrado nos destroços!” São Padre Pio de Pietrelcina