1. A 160. esztendõben Antiochusz Epifánész fia, Alexander felvonult, és elfoglalta Ptolemaiszt. Bebocsátást nyert és királyként uralkodott.

2. Amikor Demetriusz király meghallotta, nagy hadsereget vont össze és hadba vonult ellene.

3. Levelet küldött Jonatánnak, biztosítva neki a békét és a tiszteletet.

4. Mert így gondolkodott: "Gyorsan szövetségre kell vele lépnünk, mielõtt még Alexanderral szövetkezne ellenünk.

5. Mert arra a sok gonoszságra fog gondolni, amit ellene, testvérei és népe ellen végbevittünk."

6. Így hát felhatalmazta, hogy csapatokat toborozzon, fegyvereket szerezzen és szövetségre lépjen vele. Sõt még azt is megparancsolta, hogy a várban õrzött túszokat adják ki neki.

7. Jonatán Jeruzsálembe ment, és hangosan felolvasta a levelet az egész népnek és a várõrségnek.

8. Igen megijedtek, amikor meghallották, hogy a király engedélyt adott neki, hogy csapatokat toborozzon.

9. A várõrség kiadta neki a túszokat, õ pedig visszaadta õket szüleiknek.

10. Akkor Jonatán Jeruzsálemben telepedett le, és hozzáfogott a város fölépítéséhez és helyreállításához.

11. Utasításokat adott a munkásoknak, hogy a falakat és Sion hegyét körös-körül erõsítsék meg nagy kövekkel. Ez meg is történt.

12. Az idegenek, akik a Bakchidesz építette várban voltak, elmenekültek.

13. Otthagyták otthonukat és visszatértek hazájukba.

14. Csak Bet-Curban maradtak néhányan azok közül, akik elhagyták a törvényt és a parancsokat. Mert menedékül szolgált nekik.

15. Alexander király hallott azokról az ígéretekrõl, amelyeket Demetriusz Jonatánnak tett. A harcokról és hõstettekrõl is értesült, amelyeket testvéreivel végbevitt, aztán elviselt szenvedéseikrõl is.

16. Így szólt hát: "Vajon találunk-e még egy ilyen embert? Meg kell nyernünk barátunknak és szövetségesünknek!"

17. Írt hát neki egy levelet és elküldte. Szó szerint így szólt:

18. "Alexander király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak!

19. Hallottunk felõled, hogy milyen bátor férfi vagy, méltó arra, hogy barátunk légy.

20. Ezért ma elrendeljük, hogy néped fõpapjává légy. Hívjanak a király barátjának. [Bíborpalástot is küldött neki, meg aranykoronát.] Tarts velünk, és õrizd meg irántunk barátságodat!"

21. A 160. esztendõ hetedik hónapjában, a sátoros ünnepen Jonatán felöltötte a szent palástot, aztán csapatokat gyûjtött és rengeteg fegyvert szerzett.

22. Amikor Demetriusz értesült ezekrõl az eseményekrõl, magába roskadt,

23. és így szólt: "Miért hagytuk, hogy Alexander megelõzzön bennünket és megszerezze támaszképpen a zsidók barátságát?

24. Magam is írok nekik egy biztató levelet, ígérve méltóságot és gazdagságot, hogy mellém szegõdjenek és segítséget nyújtsanak."

25. Írt is nekik egy levelet. Így szólt:

26. "Demetriusz király üdvözletét küldi a zsidók népének. Örömmel hallottuk, hogy a velünk kötött szövetséget megtartottátok, hûek maradtatok barátságunkhoz, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez.

27. Továbbra is legyetek rajta, hogy barátsággal viseltessetek irányunkban. Majd megjutalmazunk benneteket mindenért, amit értünk tesztek,

28. elhalmozunk kiváltságokkal és adományokkal.

29. Mostantól szabadnak nyilvánítalak benneteket, és elengedem az összes zsidónak az adót. A sóadót is, a koronaadót is.

30. Mától kezdve lemondok a gabona harmadáról és a gyümölcs felérõl, amely megillet; nem követelem mától fogva soha többé Júda földjétõl és Szamaria és Galilea három hozzá tartozó kerületétõl.

31. Jeruzsálem egész területével egyetemben legyen szent, minden tizedtõl és szolgáltatástól mentes.

32. A jeruzsálemi várról is lemondok, és átengedem a fõpapnak, telepítsen oda õrizetére tetszése szerinti embereket.

33. Váltságdíj nélkül szabadon bocsátok minden zsidót, akit elhurcoltak Júda földjérõl birodalmam valamelyik részébe. Mentesek lesznek minden adótól, s ugyanúgy állataik is.

34. Az ünnepek, a szombatok, az újhold napjai a törvény elõírta ünnepnapok, valamint a három ünnep elõtti és utáni nap legyenek birodalmamban minden zsidó számára az adómentesség és az engedmény napjai.

35. Senkinek sem lesz majd hatalmában, hogy valamiért bárkit is perbe fogjon vagy háborgasson közülük.

36. A zsidók közül mintegy harmincezer férfit besoroznak a király seregébe. Ezek zsoldot kapnak, amint az a király minden katonájának jár.

37. Egy részüket a király nagy erõdeibe osztják majd be, a többiek bizalmi beosztást kapnak a birodalomban. A tisztek és a parancsnokok az õ soraikból fognak kikerülni, s a saját törvényeik szerint élhetnek, amint azt a király Júda földjének is elrendelte.

38. Az a három kerület, amely Szamariából Júdához tartozik, tartozzék egészen hozzá, annyira, hogy csak egy hatalom alatt álljon, és ne engedelmeskedjék másnak, mint a fõpapnak.

39. Ptolemaiszt és környékét a jeruzsálemi templomnak adományozom, a szentély költségeinek fedezésére.

40. Személy szerint felajánlok évi 15 000 ezüst sékelt a meghatározott helyekrõl befutó királyi jövedelembõl.

41. A tisztviselõk minden fölösleget, amit még nem szolgáltattak be, mint az elõzõ években, mostantól adjanak oda a templom szükségleteire.

42. Az 5000 ezüst sékelt, amit a templom jövedelmébõl évente be kellene szolgáltatni, elengedem, legyen a szolgálatot ellátó papoké.

43. Mindenki, aki Jeruzsálemben vagy bárhol az egész birodalomban a templomba menekül, mert vétett a király ellen vagy egyébként, mentességet kap mindenével együtt az egész birodalomban.

44. A templom fölépítésének és újjáalakításának költségeit a királyi kincstárból kell fedezni.

45. Ugyanígy a királyi kincstárt terhelik a Jeruzsálem falai újraépítésének és megerõsítésének költségei is, valamint egész Júdeában a falak helyreállításának költségei."

46. Amikor Jonatán és a nép értesültek ezekrõl az ígéretekrõl, nem hittek nekik és nem fogadták el õket. Mert eszükbe jutott az a nagy nyomorúság, amit Demetriusz Izraelre hozott és amivel annyira sanyargatta õket.

47. Alexanderrel tartottak, aki szemük láttára ajándékokat hozott magával, és együtt harcoltak vele egész idõ alatt.

48. Alexander király nagy sereget gyûjtött és Demetriusszal szemközt táborozott.

49. A két uralkodó harcba szállt egymással. Demetriusz serege menekült, Alexander üldözõbe vette és legyõzte.

50. Makacsul harcolt egészen napnyugtáig. Demetriusz is elesett azon a napon.

51. Akkor Alexander követet küldött Egyiptom királyához, Ptolemeuszhoz ezzel a levéllel:

52. "Visszatértem országomba, elfoglaltam õseim trónját és átvettem az uralmat. Legyõztem Demetriuszt, és birtokba vettem országunkat.

53. Megütköztem vele. Seregével egyetemben megsemmisítettük és elfoglaltuk királyi székhelyét.

54. Kössünk hát barátságot! Add hozzám feleségül a lányodat, hogy így rokonságba kerüljek veled. Elhalmozlak téged is, õt is hozzád méltó ajándékokkal."

55. Ptolemeusz király így válaszolt: "Boldog az a nap, amelyen visszatértél õseidnek honába és elfoglaltad trónjukat!

56. Megadom, amit leveledben kértél. De gyere elém Ptolemaiszba, hadd ismerkedjünk meg egymással. Aztán rokonságba lépek veled, amint kérted."

57. Ptolemeusz és lánya, Kleopátra elhagyták Egyiptomot, és a 162. esztendõben Ptolemaiszba mentek.

58. Alexander király eléjük ment. Az átadta neki lányát, Kleopátrát. Ptolemaiszban nagy pompával tartották az esküvõt, ahogy azt a királyok szokták.

59. Akkor Alexander király írt Jonatánnak, hogy menjen el hozzá.

60. Nagy pompával vonult Ptolemaiszba, és ott találkozott a két királlyal. Megajándékozta õket és bizalmas embereiket ezüsttel, arannyal és egyéb ajándékokkal. Így elnyerte tetszésüket.

61. Erre az istentelen emberek Izraelbõl és a hitehagyottak összeesküdtek, hogy vádat emelnek ellene. De a király ügyet sem vetett rájuk.

62. Ellenkezõleg, parancsot adott, hogy vetkõztessék le Jonatánt és öltöztessék bíborba. Meg is tették.

63. Akkor a király maga mellé ültette és azt mondta fõ tisztségviselõinek: "Kísérjétek be a városba, és hirdessétek ki: senki ne merjen ellene semmiféle ügyben vádat emelni, és senki ne háborgassa."

64. Amikor vádlói megtudták, hogy milyen megtiszteltetésben volt része, s hogy bíborba öltöztették, elmenekültek.

65. A király magas kitüntetéseket adományozott neki és bizalmas emberei sorába iktatta. Megtette vezérnek és helytartónak.

66. Jonatán békében és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.

67. A 165. esztedõben Demetriusznak a fia, Demetriusz Kréta szigetérõl visszatért õsei földjére.

68. Ez a hír aggodalommal töltötte el Alexandert, így visszament Antiochiába.

69. Demetriusz Apolloniuszt tette meg Cöle-Szíria helytartójának. Ez nagy sereget gyûjtött és Jamniánál táborozott. A következõ üzenetet küldte Jonatánnak, a fõpapnak:

70. "Te vagy az egyetlen, aki ellenünk lázadsz. Miattad gúny és nevetség tárgya lettem. Miért nyúlsz fegyverhez ellenünk a hegyek közt?

71. Ha bízol csapataidban, gyere le a síkságra, és mérjük össze erõinket! Mellettem vannak a városok haderõi.

72. Érdeklõdj, és majd megtudod, ki vagyok és milyenek a segítségemre levõ csapatok. Azt fogják neked mondani: Nem tudtok nekik ellenállni, hiszen atyáidat is legyõzték, kétszer is, a saját földjükön.

73. Most meg ekkora lovassággal és ily töméntelen sereggel szemben hogy állhatnátok helyt a síkságon, ahol nincs sehol egy kõ, sehol egy kavics és semmiféle rejtekhely sem."

74. Amikor Jonatán meghallotta Apolloniusz üzenetét, mélyen megrendült. Aztán kiválasztott tízezer férfit és elhagyták Jeruzsálemet. Testvére, Simon csatlakozott hozzá, hogy segítségére legyen.

75. Joppe elõtt ütött tábort. A város lakói bezárták elõtte a kapukat, mivel Apolloniusz helyõrsége volt Joppéban. Onnan indítottak támadást.

76. A város lakói megijedtek és megnyitották a kapukat. Így Jonatán elfoglalta Joppét.

77. Amikor Apolloniusz ennek hírét vette, kivonult háromezer lovassal és töméntelen gyalogossal. Asdod felé vette az irányt, mintha arra akarna elvonulni. Bízva azonban rengeteg lovasában, azon mód a síkságra nyomult.

78. Jonatán Asdódig követte, és a két sereg összecsapott.

79. Apolloniusz ezer lovast hátrahagyott egy rejtekhelyen.

80. Jonatán azonban észrevette háta mögött a tartaléksereget - körülvették seregét és reggeltõl estig nyilazták népét.

81. Népe helytállt, amint Jonatán parancsolta, de azoknak lovai kimerültek.

82. Most megérkezett Simon a csapataival, és megtámadta a gyalogságot, mivel a lovasság már kifáradt. Legyõzték õket, úgyhogy menekültek.

83. A lovasság szétszéledt a síkságon, majd Asdodba menekültek, és bálványuknak, Dagonnak templomában kerestek menedéket.

84. Jonatán azonban felgyújtotta Asdodot és a körötte fekvõ helységeket, és kifosztotta õket. Dagon templomát is felgyújtotta az oda menekült lovasokkal együtt.

85. A kard élén elhullottak és a felgyújtottak száma mintegy nyolcezer férfira rúgott.

86. Innen elvonulva Jonatán Aszkalonnal szemben ütött tábort. A város lakói kivonultak elé, nagy pompával.

87. Erre Jonatán és emberei gazdag zsákmánnyal megrakodva visszatértek Jeruzsálembe.

88. Amikor Alexander király hírét vette ezeknek az eseményeknek, még nagyobb tiszteletben részesítette Jonatánt.

89. Küldött neki egy aranycsatot, amilyet a király rokonainak szoktak ajándékozni. Aztán neki adományozta Akkaront, egész környékével együtt.



Livros sugeridos


“Reflita no que escreve, pois o Senhor vai lhe pedir contas disso.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.