1. A zavargás megszûntével Pál hívatta a tanítványokat, bátorította õket, aztán búcsút vett tõlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen.

2. A vidéken áthaladtában sok beszédet mondott buzdításul a tanítványoknak, aztán odaért Görögországba.

3. Három hónapot ott töltött, ám a zsidók cselt szõttek ellene, amikor Szíriába akart hajózni, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.

4. Ázsiáig vele tartott Szopater, a bereai Pirrusz fia, meg a tesszaloniki Arisztarchusz és Szekundusz, a derbei Gájusz és Timóteus, az ázsiai Tichikusz és Trofimusz.

5. Ezek elõre mentek, és Troászban vártak ránk.

6. Mi a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippibõl, és öt nap múlva utolértük õket Troászban, ahol aztán egy hetet töltöttünk.

7. A hét elsõ napján összegyûltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét.

8. Az emeleti teremben, ahol összegyûltünk, volt lámpa bõven.

9. Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze.

10. Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: "Ne aggódjatok, még benne van a lélek."

11. Utána fölment, megtörte a kenyeret, evett, és hosszan beszélt, egészen virradatig, aztán útra kelt.

12. A fiút élve vezették oda, s ez nem kis vigasztalásukra szolgált.

13. Mi hajóra szállva elõrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Õ rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni.

14. Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk.

15. Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következõ nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következõ nap megérkeztünk Milétuszba.

16. Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen idõt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

17. Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit.

18. Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem elsõ napjától kezdve minden idõmet köztetek töltöttem,

19. és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelõl szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül.

20. Nem tagadtam meg tõletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál.

21. Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.

22. Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem,

23. csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám.

24. De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdetõ evangéliumról.

25. És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki.

26. Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére.

27. Mert nem riadtam vissza semmitõl, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam elõttetek.

28. Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.

29. Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.

30. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat.

31. Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket.

32. Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse mûvét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget.

33. Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam.

34. Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg.

35. Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."

36. Szavai befejeztével letérdelt, és imádkozott velük.

37. Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták.

38. Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont. Aztán kikísérték a hajóhoz.



Livros sugeridos


“Peçamos a São José o dom da perseverança até o final”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.