Zsoltárok könyve, 74
1. (Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelõd juhai ellen?
2. Gondolj közösségedre, amelyet õsidõk óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.
3. Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség,
4. a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt,
5. amelyet elõbb nem ismertünk. Mint akik a sûrûben fejszét forgatnak,
6. úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat.
7. Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták.
8. Így szóltak magukban: "Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!"
9. Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még?
10. Meddig ûz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél?
11. Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál?
12. Mégis Isten a királyom kezdettõl fogva, a földön szabadulást csak õ szerez.
13. Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét.
14. A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek.
15. Te hívtad elõ a forrást és patakot, elapasztottál õsi folyamokat.
16. A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat.
17. Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.
18. Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved.
19. Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyûnek, szegényeid életérõl ne feledkezz meg örökre!
20. Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erõszak helyéül szolgálnak.
21. Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsõítse neved a szegény és a gyönge!
22. Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet!
23. Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verõ szidalmát!
