Zsoltárok könyve, 18
1. (A karvezetõnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezébõl.)
2. Így szólt: Szeretlek, Uram, erõsségem, [te megmentesz az erõszaktól].
3. Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védõpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,
4. akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtõl.
5. Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,
6. az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.
7. Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Õ meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.
8. Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el õket lángoló haragjától.)
9. Lehelete füstölgõ felhõ volt, szájából pusztító tûz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].
10. Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhõn nyugodott.
11. Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.
12. Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sûrû felhõ.
13. Az elõtte járó fényességbõl jégesõ és izzó parázs tört elõ.
14. Mennydörgésben szólt az Úr az égbõl, a Magasságbeli hallatta szavát.
15. Kilõtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta õket.
16. Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtõl, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
17. Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyérõl.
18. Elragadott ádáz ellenségeimtõl, gyûlölõimtõl, akik erõsebbek nálam.
19. A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
20. Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
21. Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
22. Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtõl.
23. Minden parancsát szem elõtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
24. Vétek nélkül jártam színe elõtt, a bûntõl távol tartottam magam.
25. Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
26. Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
27. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
28. A leigázott népnek szabadulást hozol, a gõgös tekintetet megalázod.
29. Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
30. Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
31. Isten útja egyenes, az Úr szavát a tûz kipróbálta, pajzsa õ mindenkinek, aki nála keres menedéket.
32. Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?
33. Isten felövezett erõvel, feddhetetlenné tette utamat.
34. Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.
35. Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.
36. Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erõsen tartott], jóságod naggyá tett engem.
37. Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.
38. Üldöztem ellenségeimet s utolértem õket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.
39. Lesújtottam õket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.
40. A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.
41. Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyûlöltek, azokat semmivé tettem.
42. Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.
43. Én pedig szétvertem õket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam õket.
44. Kiragadtál a lázongó tömegbõl, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
45. és elsõ szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,
46. az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elõ váraikból.
47. Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsõség üdvöm Istenének!
48. Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta elõttem.
49. Te, aki haragos ellenfeleimtõl megmentettél s az erõszak emberétõl elragadtál.
50. Ezért áldalak, Uram, a népek elõtt, dicsõséget zengek nevednek.
51. Hiszen nagy gyõzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.